anne élete :)

Szeretem a meséket.
Szeretek a mesék világába menekülni.
Nézni egy olyan történetet,amelyben habár találunk mélypontokat a végén minden full happy lesz.
És a történet egésze alatt, áll a főhős mellett valaki, szép pillanatokat halmoz és a végén látja ,hogy minden okkal történik. Szeretek elmerülni az ilyen kalandokba és elhinni ,hogy én is lehetek ilyen.
Csak a végén felbukkanó stáblista józanít ki,hogy ez ennyi volt,és ez nem a te életed.
Te küzdhetsz napról napra, nem lesz jobb.
Szembesülnöd kell a világ idegenségével,kegyetlenségével,szivtelenségével és nem halhatsz bele. Mindig fel kell állnod és megmakacsolni magad, elvetni az öngyilkos gondolataid ,mert egyszer majd megéri. Az összes szenvedésed kifizetődik, a megaláztatásaid értelmet nyernek.
Kérlek mondd,hogy itt is boldog vége lesz.

Éljük az életünk,ahogy bírjuk, nem érdekel minket se Isten,se ember. Önzőek vagyunk,vagyont halmozunk,másokon átgázolunk, pletykálunk, utálkozunk, sértegetünk.
Majd egyszer valami megállít,és gondolkodásra kényszerít.Nem a pénz lesz fontos a végén.. Nem is az átbulizott éjszakák száma, vagy a striguláidé..
A kedves cselekedeteké, amiket haszon nélkül tettél.Hogy meglátogattad a mamád, hogy vigyáztál a szomszéd gyerekére csak szívességből, hogy adtál enni a hajléktalannak, hogy valaki mást előnyben részesítettél magad helyett.
Éld így az életed,és nem lesz félnivalód.
Istenem, látod vétkeim, bűnös szívem mégis szívességed kér, gyógyítsd meg Őt!

Nyár van, szabadság, a szülinapom illata a levegőben, barátok, család, szerelem. Vizsgaidőszak letudva, látszólag a legboldogabb élet. Valóban szenvedek, nagyon..
Bizonytalan vagyok a jövőmmel kapcsolatban , fájni fog a szeptember ,tudom.
Hiába vannak barátaim, már nem érzem azt a támaszt,köteléket ,amit kellene.
Szerelem.. Szeretem,tudom. De már nem olyan, furcsa ő is. Bennem meg még mindig él az a tapló.. És hiányolom. Pedig most már neki is van valakije. Egy buta ribi, oké csinos, meg kacsaszája van, és kihívó, de nekem azt hazudtad kedves,hogy te az eszes lányokat szereted, és nem a felszínes libákat, oh te, már nem is létezel?
Kikapcsolnám az elmém. A túlagyalást, a negatív hozzáállást.
És élnék a látszatban.
A látszatban ,miszerint minden csodás.
Miszerint boldog vagyok, és nincs szorongásom, depresszióm, miszerint tudok aludni éjjel és nem törnek rám pánikrohamok.

Mindig próbálok figyelmet fordítani az étkezésemre.
Ősszel és télen egy hosszabb tisztító kúra után végre sikerült leadnom a pocakom és formásodnom kicsit.
Hiszen szeptemberben szembesültem azzal az orvosomnál ,hogy 72 kg vagyok. Mondanom sem kell mennyire  elszörnyedtem. Rendben van ,hogy ott van a 173 cm-em, de ez már sok volt. Általában 6-ossal kezdődött a kilóim száma, valahogy először az elején,utána a közepén,végül pedig átléptem ezt a határt, ami figyelmeztetett ,hogy valamin változtatni kellene.
Tavaly tavasszal ,amikor vége lett a kapcsolatomnak először nagy szomorúságomban nem ettem, utána pedig nagyon ettem. Péksüti,csokik..és meg is lett az eredménye, az a bizonyos 72 kg. Akkor döntöttem el, hogy le fogom adni a feleslegem.
Családi szinten belekezdtünk ebbe a négyhónapos tisztítókúrába, elhagyva a cukrot teljesen, a lisztet pedig majdnem egészében. Nehéz volt sokszor megállnom, de nagyjából sikerült kitartanom és meg is lett a hatása.
Ismerősök, barátok kezdték megjegyezni,hogy mennyivel vékonyabb az arcom, mennyit fogytam. 
Jól estek a dicsérő szavak,pláne azok után ,ha otthagynak egy másik nő miatt, és az önbecsülésed nulla.
Február óta szabadabban eszem. Kenyeret szinte teljesen hanyagoltam,de kezdtek becsúszni a tészták, édességek néha. Kicsit kezdtem visszaalakulni ,most 62 kilónál járok. Meg szeretném előzni a problémát. Így arra az elhatározásra jutottam ,hogy kipróbálok egy kéthetes tojásdiétát.
Sokan a jojóeffektussal, egészségtelennek véléssel vádolják ezt a diétát.
Szerintem jó kezdésnek, kicsit próbára teszi az akaraterődet, de végülis csupa jó dolgot viszel be a szervezetedbe:
tojást, húst, zöldséget, gyümölcsöt. 
Úgy tervezem ,hogy végigcsinálom a két hetet, utána pedig fokozottan térek át egy egészséges étkezésre, mellőzve a kalóriabombákat. 
Igazából annyira élvezem, amikor vannak korlátaim. Hogy nincs az ,hogy egy kis tejföl,egy kis csoki, egy kis kakaó. És akkor ott fekszek felpuffadt hassal, bűntudattal,hogy ó már megint miket ettem. Hanem ott vannak a korlátaid, azokat betartod és sokkal jobb érzés így a bőrödbe lenni :)
Szerintem ha kiegyensúlyozottan,mértékkel táplálkoztok,előbb-utóbb eléritek a céltokat! ;)
(megjegyzés: amióta szakítottunk sikerült leadnom 10 kilót, szerintem soha nem voltam még ennyire formában,mindenki megjegyzi,hogy látványos a fogyásom. Ő azóta legalább 10et felszedett és bármelyik ismerősöm látja mindig megjegyzik,hogy mennyit hízott. Egyesek szerint amit én leadtam ,azt ő szedte fel. Ha-ha. Karma.. tudjátok :) )

Remélem segítettem valamicskét Nektek is, kellemes fogyást kívánok! :)

Egy titka van a nyugodt,békés létezésnek : KIEGYENSÚLYOZOTTSÁG.
Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz magadnak.
Ám,nagyon nehéz kialakítani. 
Stresszesek vagyunk, rohanunk, kiborulunk, majd újra a felhőkben járunk.
Iszonyatos hangulatingadozásokon vagyok képes keresztülmenni.
Igen, nőből vagyok. Ez is lehet az oka.
De vannak napok amikor megízlelem a harmonikus életet, és annyira felemelő érzés.
Amikor a problémákat helyén kezelem, amikor élvezem az apró dolgokat, és lendületesen élvezem ki a napom.
Általában a szombataim ilyenek, amikor kevesebb problémával szembesülök, itthon relaxálhatok vagy éppen takaríthatok, de nem kell iskolába,munkába sietni,rohanni. A szeretteimmel is tudok időt tölteni. Jut időm a mozgásra, egészséges étel készítésre, rendezkedésre.
Többször kellenének ilyen napok!

Lehetséges ,hogy örökre fogok kötődni hozzád.
Hozzád, te barom.
Hiszen te voltál az első.
Az első ,akinek odaadtam a lelkem. És el is vetted, magaddal vitted.
Lehetséges ,hogy szerettél?
Azt mondtad rengetegszer.
Akkor ,hogy tehetted ezt velem?
Már több ,mint egy éve. 
Azon a bizonyos napon (egy hete)rápillantottam a naptárra és megderemedtem ,hogy  már egy kerek éve történt.
Kerek egy éve, azon a napsütötte,ám hűvös délutánon.
Amikor azt hittem meg fogsz ijedni attól ,ha szakítással fenyegetlek,vagyválasztással közte és közöttem.
Utána pedig hirtelen rá kellett eszmélnem ,hogy te már el is fogadtad, és egyből rohantál is hozzá.
Én pedig félholtra sírtam magam,nem ettem és ittam ,és fél évig özvegyként gyászoltalak , mit sem  törődve a saját méltóságommal.
Hogyan is tehettem volna mást ,hiszen igazából szerettelek.
És ha valaki tényleg szerelmes ,nem tehet mást.
Csak akkor én nagyon át lettem verve, hiszen te nagyon nem szerettél ,akkor..
Sosem szerethettél igazán.

De most szeretnek engem igazán..
Mindenért kárpótolnak,amit te okoztál!
Ó, akkor mégis miért nem telik el nap még mindig úgy,hogy ne jutnál eszembe?_
Miért villannak fel még emlékképeink?
Már nem szerethetlek,hiszen már nem is létezel.
Megváltoztál,az ember akit szerettem meghalt.
A halott férjem, az első szerelmem siratom csak.

El fog múlni . . .

Mámorosan az elfogyasztott alkohol mennyisége miatt,de a te karjaidban énekeltük a himnuszt kb. 30 másik fiatallal együtt ,majd amikor vége lett ,kaptam tőled egy hatalmas csókot pecsétül az örök ,igaz szerelmünkre,és arra,hogy bármit is hozzon a 2015ös esztendő,mellettem leszel.
Ehhez képest,alig kellett 3hónap ,de te ott hagytál,holmi pillanatnyi élvezetért.
És ha ez még nem lenne elég,azóta sem keresel,élesen elvágtál minden kapcsolatot közöttünk,mintha soha nem is léteztünk volna. Mindezt azok után,hogy teljesen megbíztam benned,és odaadtam mindenem neked.. Ennél galádabb nem is lehettél volna..
És azt hittem túl leszek rajtad,és mindenki állította ,hogy jön még ezer,oh ezen nemsokára csak nevetni fogsz.
És mi van ha 10 hónap után is görcsbe rándul a gyomrom a neved hallatán, és sírok magamban?
Mi van ha senki sem tudja betölteni azt a tátongó űrt,amit magad mögött hagytál?
Igen,van mellettem valaki aki figyelmesebb,kedvesebb,helyesebb,mint te ,és még jobban is szeret ,mint te valaha. És én miért vagyok képtelen arra,hogy őt szeressem és ne téged? Mert ő nem te vagy..
Reménykedem ,hogy a 2016-os évem nem a hiányod fogja meghatározni.. Ahogyan ezt az évemet tette...
Egy éve ilyenkor veled, boldogságban ,filmbe illő jelentben.
És most a szobámban,egyedül,a képünket nézve,sírva, ez már egy másik filmbe illene..

Én nem akartam szeretni senkit már.
Magas falakat építettem a szívem köré, eltakartam a lelkem.
Bezárkóztam egy kis zugba ,nehogy meg tudjon bárki is közelíteni.
Félek az újabb csalódástól.
Még egyszer nem bírom elviselni,azt az űrt,amit egy szeretett ember tud maga után hagyni.
Te megmásztad ezeket a falakat.
Végtelen türelmeddel, kivártad míg megnyílok.
Kitartóan ostromoltál, és elérted,hogy hiányozz.
Kedvellek, és egyre erősödnek az érzelmeim.
Félek,de várom.

Téged az első gyerekszerelmemnek tartottalak számon,hiszen olyan kis tiszta és önfeledt volt az egész,ahogy együtt szaladgáltunk,hoztál nekem karkötőt,és figyeltél a kedvenc színemre. Elvittél pizzázni és ittunk koktélt,mint a nagyok (természetesen csak alkoholmenteset), én pedig életem első randijára véletlen kifordítva vettem fel a felsőmet,de te azt mondtad így is csinos vagyok. Csak miattad hallgattam rockot, és miattad hazudtam azt,hogy tetszik. Emlékszem ,hogy te voltál az egyetlen fiú az osztályban ,aki igazán meg tudott nevettetni,és egyszer majdnem ez is lett a végzetem,amikor annyira vihogtam rajtad,hogy a szilvamag megakadt a torkomon :)
Utána pár év elteltével,már kamaszként újonnan egymásba botlottunk,de addigra igen különbözővé formált minket az élet. Én jöttem a kis tudományos,jó kislány imidzsemmel,míg te a rosszfiú maszkot vetted magadra. És igen,érdekes volt ez kezdetben ,emlékszem a napos őszi délelőttre ,amikor a bicikliden vittél,én pedig erősen beléd kapaszkodtam, és ahogy együtt nevettünk újra azoknak a fürtös gyermekeknek éreztem magam ,akik régen voltunk együtt. De utána a két ellentétes nézőpont ,megint messzire sodort minket, erősen kiütköztek az értékrendbeli különbségeink.
Párszor még kereszteztük egymás útját,és közösen mindig éreztük ezt a különös állapotot,amit mással nem igazán -a végtelen beszélgetések kellemes hangulatát, a véget nem érő nevetéseket és azt az érzelmi kényelemet- de sosem tudtuk megtartani ezt ,talán azért mert még nem álltunk rá készen.
És most készen állunk?
Most,hogy már felcseperedtünk,felnőttek lettünk,itt az ideje annak ,hogy végre élvezzük egymás társaságát? Tőled kaptam az első csókom, vajon te leszel az akitől az utolsót is fogom?
Csak tudod egy érzelmi ronccsá váltam,nem tudom ,hogy ezt képes lennél-e kezelni, nem tudom ezt bárki tudná-e egyáltalán kezelni.. Nem tudom,képes lennék-e újra vakon bízni bárkiben,újra szeretni tiszta szívből? Félek. Közben pedig késztetést érzek arra,hogy minél több időt töltsek veled!

Hogy mi vagyok Neked? Hogy nekem Te mi? És hogy mik egymásnak?
Nem egyszerű történet ez, és azt hiszem sosem lesz az ,mert sajnos szándékaink,érzelmeink eltérőek.
Nos,lássuk!
Mi vagyok én neked?
Én vagyok az a személy, aki tudja az összes gyengeséged, az érzelmi fogyatékosságaid, aki mindig ott van ha szeretnéd. Akit felhívhatsz az éjszaka közepén, ám belőlem Neked ennyi elég. Nem kell ,hogy velem mutatkozz, ráadásul azt a bizonyos vonzalmat nem is érzed. Csak besorolsz a "jó csaj" kategóriába és lelkiszemetesládának kiváló vagyok.
Nekem te mi vagy?
A gyengém. A szemeid, a mosolygó ráncaid,a kisfiús féloldalas mosolyod. Imádom amikor félénk vagy és amikor előtőr belőled az állat. Valószínűleg életem végéig nem unnék rád. Bármit megteszek ,hogy csak egy kicsit is jobban érezhesd magad,még ha azzal magamnak is teszek rosszat.
Mik vagyunk egymásnak?
Egy idegen számára úgy tűnhet talán haverok. Valóban szeretők? Titokban extrázunk.. Ami Neked tökéletes ,hiszen semmi kötöttség,felelősség, csak néhai szórakozás és megértő szív,ölelő kar.
Nekem ez állandó rettegés,bizonytalanság, néhai szeretetmorzsáért cserébe.
Kevéske, de a semminél több..

Már négy hónapja ,hogy elváltak útjaink.
Már négy hónapja nem fogod kezem,
nem bújhatok hozzád,
nem ringatsz el,
nem táncolsz velem,
nem szuszogsz mellettem,
nem énekeljük fel a szomszédokat,
nem birkozol le,
nem sütünk-főzünk-eszünk mennyeieket,
nem nevetjük halálra magunk, 
nem vagyunk együtt önfeledten,természetesen,kiegyensúlyozottan.

Hiányzol továbbra is ,azok után ...
...hogy megígérted,hogy velem leszel örökre (,akkor most hol vagy,amikor reszketek a magánytól?),
...hogy azt mondtad megvédesz bármitől(,akkor most hol vagy?),
...hogy azt mondtad csak én lehetek a gyermekeid anyja (ez a kedvencem a hazugságaid közül)
...hogy lecseréltél egy olyan lányra,akik erkölcsi felfogását mindig elvetettük,
...hogy hidegvérrel azt mondtad,hogy neked nem jelentett annyit ez az egész,
...hogy azt mondtad te továbbléptél,
...hogy megígérted ,hogy beszélni fogunk barátként ,de nem írsz,
...hogy ha én minden bátorságom összeszedve írok neked, bunkó stílusban leterelsz.


Nem tudlak kiverni a fejemből sem munkával,
sem pihenéssel,
sem családdal,
sem barátokkal,
sem szeretőkkel,
sem evéssel,
se koplalással,
sem alkotással,
sem pusztítással,
sem alvással,
sem ébrenléttel,
sem önmegtartóztatással,
sem szórakozással,
sem éléssel,
sem halállal.

3 kerek éve,amikor belenéztem abba a különös kék szempárba tudtam,hogy ez még a sírba fog vinni, tudtam,hogy ez valami más lesz ,és hogy ez sokáig el fog kísérni,hogy ez megfogott és nem fog nyugodni hagyni.
Nos, tényleg nem hagyott nyugodni, főleg ahogyan egyre jobban kezdtem megismerni azt a titokzatos lényt,és ahogyan ennek varázsa magával ragadott. De nem volt egyszerű,ő nem akart igazán,és egyszercsak amennyire az egekbe repített ledobott a legmélyebb gödörbe. De sosem volt köztünk semmi,csak véget nem érő beszélgetések és egy közös hét, amelyet sosem fogok elfelejteni. Egy közös hét ,melyen végig táncoltuk az éjszakát, a csillagokat lestük, borízűeket nevettünk, és ezeket követték a hétköznapok melyeken csak beszélgettünk a semmibe. De te maradtál a távolságtartó mivoltodban, a magányodban, a saját szabályaiddal.
És villámcsapásként sújtott az amikor nyilvánosságra hoztad ,hogy mással vagy.
Összetörtem és akkor tudatosult bennem,hogy nagyon megszerettelek és sokat jelentettél nekem.
Ezután következett a végeláthatatlan bulizás, a szórakozásba való menekülés, az elfojtás.
És egy ilyen reményvesztett bulin történt ,hogy rátaláltam egy másik igéző kék szempárra ,akik megnyugvást nyújtott nekem. Nem volt egyszerű a kezdet, bonyodalmak követték egymást,de biztos voltam benne,hogy egymásra vagyunk hangolva,hiszen olyan végeláthatatlan beszélgetéseket tudtunk folytatni,és egymást olyan szépen kiegészítettük,hogy egyértelmű volt a dolgok komolyabbra fordításra. Minden fájdalom amelyet nekem az a rejtélyes szerelem okozott nekem, te elsöpörted és biztonságot nyújtottál, amivel engem is megszilárdítottál, elhitetted ,hogy én is lehetek elég jó.  És szépen , gyönyörű emlékeket gyűjtve, kialakítva egy álomba illő harmonikus kapcsolatot több,mint másfél évig evickéltünk együtt. És az okokat nem boncolgatva,talán a férfi ösztöntermészet, talán a női túlzott aggodalom miatt, de baljós hónapok következtek,amelyek egy éles véget eredményeztek. Elvágták a kapcsolatunk.
Ellenben a másik zűrzavaros,korábbi lángoló kapcsolattal,amely sosem szakadt meg igazán. A biztos kapcsolatom során is sokszor feltűnt. Vagy emlékképek vagy véletlen találkozások formájában. Mindenesetre sokszor volt gondolataim vendége ez a titokzatos figura.
És amikor a biztosnak tűnő elhull és rájössz ,hogy ez is csak olyan ,mint a többi és te képzeltél bele túl sokat ,és darabokra hullasz ,és nem találod magad, elveszíted a hited ebben az életben,na akkor jön a csoda.
Melléd áll, az akiről nem si gondolnád. Az ,aki egyszer miatt sírtál , az lesz az őrangyalod. Ő hív fel, találkozik veled, emel ki a legsötétebb veremből, ő nyújtja a legbiztosabb támaszt, és észrevehetetlenül,újra ott tartotok ,mint három évvel ezelőtt. Csak a bizonytalanból lesz biztos, és az a szenvedély ,amelyet először éreztem ugyanolyan szenvedéllyel izzik. Az a megmagyarázhatatlan kötelék mindig ott lebeg köztünk,ennyi idő után is. És amikor beteljesedik, ez akkor sem múlik el.
Viszont a dolgok komplikáltságából adodóan ez csak egy definiálatlan kapcsolat. Nem,nem vagyunk együtt, de többet tudunk egymásról ,mint bárki más rólunk, de éjszakánként 3 órákat telefonálunk, de néha együtt alszunk, és barti körünk kínos helyzetekbe hoz egymás előtt, pontosan az idétlenségünk miatt.
De nekünk nem kell kötődés,bizalom,hiszen az csak fájdalmat hoz,azt hiszem. Mindezek ellenére úgy érzem ez már jóval több ,mint egy definiálatlan kapcsolat.
A sors iróniája,hogy sosem ment ki a fejemből Ő, és hogy minden szerelmes dal és film hallatán és láttán egyből ő volt az első gondolatom,még a "bomba biztos" kapcsolatom során is. Ő volt az én elérhetetlen végzetem. És az,hogy most Ő vígasztal azért a fájdalomért,amelyet az okozott, aki az Ő általa okozott fájdalmaim csillapította, az már egy paradoxon. Olyan ,mintha a saját hibáit tenné jóvá. Veszélyes játékba keveredtem ,hiszen elértem az elérhetetlent, igaz csak félig,hiszen nem úgy az enyém ,ahogyan az meg van írva,hanem a mi kis különös módunkon ,de már ez is felfoghatatlan és hajmeresztő.
Az amikor, egy ölelésből felpillantasz és abban a szempárban veszhetsz el ,amelyről éjszakánként álmodsz és abban a gyengéd csókban és érintésben úszol, amely maga a tökéletesség az már annyira kellemes ,hogy bűnnek érzed.

Itt vagyok a nyár közepén,fél év eltelt 2015ből és semmi sem úgy alakult,ahogyan azt év elején hittem.
Szilveszterkor még a majdnem kétéves kapcsolatomban, amiről azt hittem szikla szilárdan áll,terveztük a nyarunk,hogy mennyi mindent csinálunk közösen. Aztán azon a rideg,hideg márciusi délutánon minden megszakadt köztünk.
Hatalmas pofon volt ez nekem, a szívem darabokra hullott,minden túlzás nélkül.
Az az önfeledt mosoly az arcomon, amely az ismertető jelem volt,eltűnt. Elvitted ezt is magaddal és maradt a keserédes tekintet. Iszonyatosan hiányoztál,főleg úgy,hogy nem beszéltünk három hónapig.
Így mentem keresztül életem leghúzosabb első komolyabb vizsgáin,amikor aztán tényleg szükségem lett volna rá,és ezt te pontosan tudtad. De egy kis biztató smst sem kaphattam tőled.
Tehát nem beszéltünk egészen addig,amíg túl nem voltam a nehezén és jött volna a nyár az önfeledt pihenés, és akkor te megjelensz , és remegő lábakkal köszönök, és átbeszélgetjük az éjszakát ,és bevallod ,hogy neked is írtó nehéz volt.
És ezek után reménykedve várom,hogy rendeződjön köztünk ez a dolog ,annyira hogy tudjunk néha beszélni ,mert azért ez hiányzik,a  barátságunk hiányzik,te megígéred ,hogy így lesz.
És persze ,hogy nem így lesz, megint itt hagysz cserben, és megint csalódóm benned.
Már nem hiszek neked soha,de már nem is hiányzol. Mert ez már nem te vagy, maximum a régi éned hiányzik, az a törődő,szerető,más fiú,de már nem ez vagy ,már te is csak olyan vagy mint a többi. Remélem örülsz,hogy olyanná váltál,amilyeneken régen csak nevettünk.
És köszönöm, megleszek egyedül ezek után is. Mi sem bizonyítja jobban,hogy dicséretesre vizsgáztam ,akkor amikor az összes éjszakát átsírtam miattad. Köszönöm ,hogy összetörtél,mert így csak erősebbé tettél.

I paint my nails black,
I dye my hair a darker shade of brown
'Cause you like your women Spanish, dark, strong and proud
I paint the sky black
You said if you could have your wait
You'd make a night time all today
So it'd suit the mood of your soul

I paint the house black
My wedding dress black leather too
You have no room for light
Love is lost on you

And I'm gonna miss you like a child misses their blanket
But I've got to get a move on with my life 

If our love is tragedy, why are you my remedy?
If our love's insanity, why are you my clarity?

Életem legrosszabb időszaka volt ez. És hogy túl lennék rajta?
Azért az túlzás,de kilábalóban vagyok belőle mindenesetre. Egyre erősebb vagyok, egyre több élhető pillanatom van. Egyre tovább tudom visszafojtani a sírást,amit a rám törő közös emlékeink okoznak.
Hiányzol még mindig ,iszonyatosan,és éjszaka még mindig felébredek és kereslek magam mellett.
Nekem nagyon sokat jelentettél és komolyan gondoltam a szerelmi vallomásom.
VELED ELLENTÉTBEN.
Hiszen a legszebb napjaid élet, szabadon szárnyalsz, beszereztél egy csinos nőcskét és vele mutatkozol ,és mindenki megdícsér titeket.
És elfelejtetted ,hogy mit ígértél nekem? Hogy megfogadtuk,hogy mi ketten,mindenki ellen ,bármi lesz is? Hogy mi megteremtettük a saját kis paradicsomunk,amelyben boldogan éltünk?
És azóta nem is keresel,hiába kapálódzom információk után,amik veled kapcsolatosak..
Nehéz felfognom,hogy ennyire közel engedtelek, ennyire megbíztam benned és hatalmasat kellett csalódnom.
Kevés dolog fájna ennél jobban.
DE már felfogtam,hogy ez egy tévedés volt, egy két évnyi tévedés.
Tehát most kicsit üres vagyok és szomorú,de túl fogom élni és erősebb leszek mint valaha! 
Felépítem magam, saját erőből, míg téged bármikor becsaphatnak ugyanúgy, és vigyázz ,mert ezt még vissza fogod kapni..

hatszáz harminc napon át,együtt lélegeztünk, együtt mosolyogtunk és sírtunk. szerettük egymás hibáit, zsörtölődtünk egymás szépségein. aztán derült égből villámcsapás,egy-két összeveszés, és itt fekszem egyedül. 
nagyon hideg van és sötét. fázom és félek egyedül. de te már nem jössz, nem mentesz meg, nem szeretsz, nem kérdezed,hogy mi a baj. soha többé nem ölelsz meg és nyomsz egy puszit a homlokomra.
szépen itt hagytál a szarban.
menjél a ribancodhoz.
csak gratulálni tudok,ha elhagyod a törődést,a szeretet,a biztonságot némi szenvedélyért és újdonságért.
én vagyok a vesztes.
nem tudom feldolgozni.
üres a jövőm nélküled, azt mondtad én leszek a feleséged. sok vidám gyerekünk és kertes házunk.
énekeltél nekem szerelmes dalokat.
imádtam a családod,és az enyém is téged.
nem tudom feldolgozni.
bezárkózom a szobámba,napok óta nem eszek, 0-24ben sírok, mindenről te jutsz eszembe.

Imádom a sorozatokat,könyveket ,főleg azokat,amelyek a gimis éveket mutatják be. Szeretem őket naphosszat nézni,olvasni, elbújni a világ elől amíg beléjük merülök. Talán már a rögeszmémmé vált,hogy minél több ilyen alkotást keressek, az összeset kívülről tudom, a belőlük szedett frappáns képek,idézetek, díszítik a szobám falát, ahova szeretek elrejtőzni a világ elől. 
Nincs semmi baj ezekkel a sorozatokkal,novellákkal ,amíg nem leszel mániákus, és nem éled bele magad. Mert jó lenne ha te lehetnél Cortez szerelme, vagy az átlagos lány ,akire mindenki felfigyel és Matty McKibbent is megkaphatod, mellesleg kevés erőfeszítéssel bekerülhetsz bármelyik egyetemre.
De ez nem az álomvilág, ez a kegyetlen valóság.
Ahol nincsenek csodálatos osztályközösségek, a helyes útra terelő tanárok, álom pasik, akik az olyan egyszerű, természetes szépségekre buknak ,mint te. 
Itt kő kemény hierarchia van a középiskolákban, amelyben ,hogy ha jó pozíciót akarsz betölteni, kegyetlennek kell lenned és önzőnek. Ahol ha egy helyes fiút akarsz magadnak, akkor feltűnőnek kell lenned és kihívóan kell öltözködnöd. Ahol a fiú,akit több éve figyelsz, álom is marad számodra, hiszen ő máshova tartozik, más bandával lóg, és neki tényleg nem fogsz feltűnni soha,ha maradsz olyan ,amilyen vagy.
Ahol nem elég egy kevéske tanulás, és jó barátok akik segítenek,ahhoz hogy bekerülj bárhova is. Ahol kő kemény átvirrasztott éjszakai magolások kellenek, a legkisebb eredményekhez is.
Ahol nincsenek jóbarátok,akik fedeznek minden helyzetben , akik kitartanak melletted. Itt csak kényszer barátságok  születnek,amelyeknek végeszakad ,amint elballagsz onnan.
Nem akartam illuzió romboló lenni. De ez a KEGYETLEN VALÓSÁG!

Semmi sincs rendben, hiába hitegetem magam. Hiába nézegetem nyugodtan a kedvenc sorozatom, és érzem jól magam.  Attól semmi sincs rendben,hogy eljátszom,hogy jól vagyok. Romokban áll az életem. Fontos válaszút előtt állok, és fogalmam sincs merre  induljak,mit csináljak. Rá kellett arra is ébrednem ,hogy barátokból teljesen kifogytam, totál unalom az egész életem. Nincs akinek elmondhatnék akármit is. És ha ez még nem lenne elég, a szerelmi életem is hanyatlik. Ezer éves sebek tépődnek fel bennem ,de hiába hiszen le sem szar az aki érdekelne ,soha nem is fog és soha nem is érdekeltem. És ott az állítólagos pasim, aki bármi mást csinál csak ne kelljen velem lennie vagy beszélgetnie. Elég kilátástalan minden. 

Életem egyik legnagyobb dilemmája, ami talán sohasem oldódik meg. Három éve tart a macska-egér játékunk,te eltűnsz, én itt maradok, szenvedek, te szenvedsz, felbukkansz közömbösen, aztán mégis érdeklődsz, én örülök,aztán megint eltűnsz,én látlak egy másik lánnyal, eldöntöm,hogy többé nem beszélek veled, erre felbukkansz iszonyat aranyosan, és elutasíthatatlanul. Majd kezdődik az egész elölről,és soha nem lesz vége.

minden zenében,amit hallgatok téged talállak! 

Legyen szerelmes,szomorú,vidám téged idéz fel bennem ,minden egyes muzsika. Menthetetlen vagyok, hiába próbálom tagadni, te itt vagy velem, mindig, akármit teszek is. Harcolhatok ellene, színlelhetem ,hogy eszembe sem jutsz, akkor is így lesz. Soha nem fog kikopni az emléked belőlem, és mindig vágyni fogok arra,hogy láthassalak, várni fogok rád.

Már megint eljött. Idén meglehetősen keveset készültem rá, halogattam az ajándékvásárlást addig amíg csak lehet, szinte rám zuhant a karácsony. És most itt ülünk betegen,meggyötörten és várjuk a csodát.. De mit is várunk pontosan? Mindig túl nagy elvárásokat fűztem ehhez az ünnephez,hogy a család békében lesz,nem fogok összeveszni a nővéremmel, apa nem balhézik, mindenki nyugodt lesz,de soha nem következett be. Hiába, ez is csak egy olyan nap mint a többi. De valami mégis más. Az embernek ilyenkor nagyobb igénye van a tartalmas együttlétre, és rá vagyunk kényszerítve arra,hogy együtt töltsük ezt az időt. A lázadó barátnőm a nagymamájával süti a sütit , az ex-drogos osztálytársam az apukájával nézi a reszkessetek betörőket és az elvált szülőpár a gyerekeik kedvéért együtt vacsoráznak és közben nagyokat nevetnek.  A karácsony kihozza belőlünk a jobbik énünket, és ha még csak egy kis rövid időre is ,de közelebb hozza a családtagokat.
Figyeljetek oda egymásra, az apróságokra, szeressétek egymást,egyetek finomakat és nevessetek sokat! Hiszen ezek azok a pillanatok,amelyekből meríthetünk majd az év nehezebb napjain.
Boldog karácsonyt!