imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

szilveszter (2015,2016?!)

2015.12.31. 16:10 | ~anne | Szólj hozzá!

Mámorosan az elfogyasztott alkohol mennyisége miatt,de a te karjaidban énekeltük a himnuszt kb. 30 másik fiatallal együtt ,majd amikor vége lett ,kaptam tőled egy hatalmas csókot pecsétül az örök ,igaz szerelmünkre,és arra,hogy bármit is hozzon a 2015ös esztendő,mellettem leszel.
Ehhez képest,alig kellett 3hónap ,de te ott hagytál,holmi pillanatnyi élvezetért.
És ha ez még nem lenne elég,azóta sem keresel,élesen elvágtál minden kapcsolatot közöttünk,mintha soha nem is léteztünk volna. Mindezt azok után,hogy teljesen megbíztam benned,és odaadtam mindenem neked.. Ennél galádabb nem is lehettél volna..
És azt hittem túl leszek rajtad,és mindenki állította ,hogy jön még ezer,oh ezen nemsokára csak nevetni fogsz.
És mi van ha 10 hónap után is görcsbe rándul a gyomrom a neved hallatán, és sírok magamban?
Mi van ha senki sem tudja betölteni azt a tátongó űrt,amit magad mögött hagytál?
Igen,van mellettem valaki aki figyelmesebb,kedvesebb,helyesebb,mint te ,és még jobban is szeret ,mint te valaha. És én miért vagyok képtelen arra,hogy őt szeressem és ne téged? Mert ő nem te vagy..
Reménykedem ,hogy a 2016-os évem nem a hiányod fogja meghatározni.. Ahogyan ezt az évemet tette...
Egy éve ilyenkor veled, boldogságban ,filmbe illő jelentben.
És most a szobámban,egyedül,a képünket nézve,sírva, ez már egy másik filmbe illene..

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr68216774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása