Sok minden kavargott a fejemben,ahogy keresztülszeltem az utcát,de a szívem üres volt,átitatva fájdalommal. És mi ennek az oka? Egy lány hatalmas szívvel és szeretethiánnyal,őszinte érzelmekkel és bizakodással , egy fiú aki az útjába vetődik és úgy tűnik ,hogy erre van szüksége. Majd gyönyörűbbnél gyönyörűbb pillanatok egymásra halmozása, végül a lány faképnél hagyása,egy olyan lány miatt,amelyeket a fiú korábban elítélt,és a fiú teljes megváltozása.
Igen,én vagyok a lány, és igen a fiú pedig az első szerelmem. Aki az elválásunk óta éli legszebb napjait, halmozza az élvezeteket ,és én azóta üres ,színtelen szellemként baktatok,küzdve a felvillanó színes emlékképek okozta fájdalmak ellen. Egy ilyen nap volt az a nap is. Időm egyrészét kitette a tanulás,és igyekeztem ezt a részt,minél nagyobbra nyújtani,hogy ne kelljen az üres lelkem fájdalmaival foglalatoskodnom. Éppen egy óráról baktattam,és azon tűnődtem hogyan üthetném el az előttem álló egyórás szünetem,amikor beléd botlottam. Szédült voltam ,hiszen aznap még nem ettem,de amióta az életem megüresedett nem foglalkoztattak az ilyen dolgok. A szédülésem másik oka pedig Te voltál. Te,aki már akkor lelket csiholtál belém,holott régen nem a legszebben viselkedtem Veled.. Kedves voltál,megértő, és éppen olyan természetességgel beszélgettünk,hogy amíg veled voltam elfelejtettem az életem ürességét,és a fájdalom is tovaszállt. Ennek a megmentő találkozásnak több,mint három hónapja.
Azóta egyre közelebb engedtelek magamhoz, egyre több gátlásom vetkőztem le miattad,és bármennyire is szerettem volna elzárkózni mindenféle érzelem elől, úgy tűnik ez nem lehetséges. Kezdelek megszeretni..
Hiszen megmentetted a lelkem..
Tudod,hogy beteg a lelkem,de igyekszel meggyógyítani.
Érezteted velem,hogy annak ellenére,hogy minden szélem tépett egy mesterű vagyok.
Hogy amikor mellettem fekszel,hitet érzel.
Igen, azt mondta nekem,hogy szeret ,mert kék vagyok
és amikor megérintett és lila lettem és úgy döntött,neki nem kell a lila..
Szintelen lettem miatta..
De te most újra színessé tettél :)
Igen, Halsey-Colours című száma és életem egy szakasza ihlette ezt , hallgassátok ti is ezt a mesterművet :
"You're dripping like a saturated sunrise
You're spilling like an overflowing sink
You're ripped at every edge but you're a masterpiece
And now I'm tearing through the pages and the ink
Everything is blue
His pills, his hands, his jeans
And now I'm covered in the colors
Pulled apart at the seams
And it's blue
And makes me blue
Everything is grey
His hair, his smoke, his dreams
And now he's so devoid of color
He doesn't know what it means
And he's blue
And makes me blue
And he's blue
You were a vision in the morning when the light came through
I know I've only felt religion when I've lied with you
You said you'll never be forgiven 'til your boys are too
And I'm still waking every morning but it's not with you
You were red and you liked me 'cause I was blue
You touched me and suddenly I was a lilac sky
And you decided purple just wasn't for you
Igen,én vagyok a lány, és igen a fiú pedig az első szerelmem. Aki az elválásunk óta éli legszebb napjait, halmozza az élvezeteket ,és én azóta üres ,színtelen szellemként baktatok,küzdve a felvillanó színes emlékképek okozta fájdalmak ellen. Egy ilyen nap volt az a nap is. Időm egyrészét kitette a tanulás,és igyekeztem ezt a részt,minél nagyobbra nyújtani,hogy ne kelljen az üres lelkem fájdalmaival foglalatoskodnom. Éppen egy óráról baktattam,és azon tűnődtem hogyan üthetném el az előttem álló egyórás szünetem,amikor beléd botlottam. Szédült voltam ,hiszen aznap még nem ettem,de amióta az életem megüresedett nem foglalkoztattak az ilyen dolgok. A szédülésem másik oka pedig Te voltál. Te,aki már akkor lelket csiholtál belém,holott régen nem a legszebben viselkedtem Veled.. Kedves voltál,megértő, és éppen olyan természetességgel beszélgettünk,hogy amíg veled voltam elfelejtettem az életem ürességét,és a fájdalom is tovaszállt. Ennek a megmentő találkozásnak több,mint három hónapja.
Azóta egyre közelebb engedtelek magamhoz, egyre több gátlásom vetkőztem le miattad,és bármennyire is szerettem volna elzárkózni mindenféle érzelem elől, úgy tűnik ez nem lehetséges. Kezdelek megszeretni..
Hiszen megmentetted a lelkem..
Tudod,hogy beteg a lelkem,de igyekszel meggyógyítani.
Érezteted velem,hogy annak ellenére,hogy minden szélem tépett egy mesterű vagyok.
Hogy amikor mellettem fekszel,hitet érzel.
Igen, azt mondta nekem,hogy szeret ,mert kék vagyok
és amikor megérintett és lila lettem és úgy döntött,neki nem kell a lila..
Szintelen lettem miatta..
De te most újra színessé tettél :)
Igen, Halsey-Colours című száma és életem egy szakasza ihlette ezt , hallgassátok ti is ezt a mesterművet :
"You're dripping like a saturated sunrise
You're spilling like an overflowing sink
You're ripped at every edge but you're a masterpiece
And now I'm tearing through the pages and the ink
Everything is blue
His pills, his hands, his jeans
And now I'm covered in the colors
Pulled apart at the seams
And it's blue
And makes me blue
Everything is grey
His hair, his smoke, his dreams
And now he's so devoid of color
He doesn't know what it means
And he's blue
And makes me blue
And he's blue
You were a vision in the morning when the light came through
I know I've only felt religion when I've lied with you
You said you'll never be forgiven 'til your boys are too
And I'm still waking every morning but it's not with you
You were red and you liked me 'cause I was blue
You touched me and suddenly I was a lilac sky
And you decided purple just wasn't for you
