Éljük az életünk,ahogy bírjuk, nem érdekel minket se Isten,se ember. Önzőek vagyunk,vagyont halmozunk,másokon átgázolunk, pletykálunk, utálkozunk, sértegetünk.
Majd egyszer valami megállít,és gondolkodásra kényszerít.Nem a pénz lesz fontos a végén.. Nem is az átbulizott éjszakák száma, vagy a striguláidé..
A kedves cselekedeteké, amiket haszon nélkül tettél.Hogy meglátogattad a mamád, hogy vigyáztál a szomszéd gyerekére csak szívességből, hogy adtál enni a hajléktalannak, hogy valaki mást előnyben részesítettél magad helyett.
Éld így az életed,és nem lesz félnivalód.
Istenem, látod vétkeim, bűnös szívem mégis szívességed kér, gyógyítsd meg Őt!
