Már négy hónapja ,hogy elváltak útjaink.
Már négy hónapja nem fogod kezem,
nem bújhatok hozzád,
nem ringatsz el,
nem táncolsz velem,
nem szuszogsz mellettem,
nem énekeljük fel a szomszédokat,
nem birkozol le,
nem sütünk-főzünk-eszünk mennyeieket,
nem nevetjük halálra magunk,
nem vagyunk együtt önfeledten,természetesen,kiegyensúlyozottan.
Hiányzol továbbra is ,azok után ...
...hogy megígérted,hogy velem leszel örökre (,akkor most hol vagy,amikor reszketek a magánytól?),
...hogy azt mondtad megvédesz bármitől(,akkor most hol vagy?),
...hogy azt mondtad csak én lehetek a gyermekeid anyja (ez a kedvencem a hazugságaid közül)
...hogy lecseréltél egy olyan lányra,akik erkölcsi felfogását mindig elvetettük,
...hogy hidegvérrel azt mondtad,hogy neked nem jelentett annyit ez az egész,
...hogy azt mondtad te továbbléptél,
...hogy megígérted ,hogy beszélni fogunk barátként ,de nem írsz,
...hogy ha én minden bátorságom összeszedve írok neked, bunkó stílusban leterelsz.
Nem tudlak kiverni a fejemből sem munkával,
sem pihenéssel,
sem családdal,
sem barátokkal,
sem szeretőkkel,
sem evéssel,
se koplalással,
sem alkotással,
sem pusztítással,
sem alvással,
sem ébrenléttel,
sem önmegtartóztatással,
sem szórakozással,
sem éléssel,
sem halállal.
képtelen vagyok elfelejteni téged
2015.07.07. 21:01 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr975846547
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
