anne élete :)

Téged az első gyerekszerelmemnek tartottalak számon,hiszen olyan kis tiszta és önfeledt volt az egész,ahogy együtt szaladgáltunk,hoztál nekem karkötőt,és figyeltél a kedvenc színemre. Elvittél pizzázni és ittunk koktélt,mint a nagyok (természetesen csak alkoholmenteset), én pedig életem első randijára véletlen kifordítva vettem fel a felsőmet,de te azt mondtad így is csinos vagyok. Csak miattad hallgattam rockot, és miattad hazudtam azt,hogy tetszik. Emlékszem ,hogy te voltál az egyetlen fiú az osztályban ,aki igazán meg tudott nevettetni,és egyszer majdnem ez is lett a végzetem,amikor annyira vihogtam rajtad,hogy a szilvamag megakadt a torkomon :)
Utána pár év elteltével,már kamaszként újonnan egymásba botlottunk,de addigra igen különbözővé formált minket az élet. Én jöttem a kis tudományos,jó kislány imidzsemmel,míg te a rosszfiú maszkot vetted magadra. És igen,érdekes volt ez kezdetben ,emlékszem a napos őszi délelőttre ,amikor a bicikliden vittél,én pedig erősen beléd kapaszkodtam, és ahogy együtt nevettünk újra azoknak a fürtös gyermekeknek éreztem magam ,akik régen voltunk együtt. De utána a két ellentétes nézőpont ,megint messzire sodort minket, erősen kiütköztek az értékrendbeli különbségeink.
Párszor még kereszteztük egymás útját,és közösen mindig éreztük ezt a különös állapotot,amit mással nem igazán -a végtelen beszélgetések kellemes hangulatát, a véget nem érő nevetéseket és azt az érzelmi kényelemet- de sosem tudtuk megtartani ezt ,talán azért mert még nem álltunk rá készen.
És most készen állunk?
Most,hogy már felcseperedtünk,felnőttek lettünk,itt az ideje annak ,hogy végre élvezzük egymás társaságát? Tőled kaptam az első csókom, vajon te leszel az akitől az utolsót is fogom?
Csak tudod egy érzelmi ronccsá váltam,nem tudom ,hogy ezt képes lennél-e kezelni, nem tudom ezt bárki tudná-e egyáltalán kezelni.. Nem tudom,képes lennék-e újra vakon bízni bárkiben,újra szeretni tiszta szívből? Félek. Közben pedig késztetést érzek arra,hogy minél több időt töltsek veled!