anne élete :)

Itt vagyok a nyár közepén,fél év eltelt 2015ből és semmi sem úgy alakult,ahogyan azt év elején hittem.
Szilveszterkor még a majdnem kétéves kapcsolatomban, amiről azt hittem szikla szilárdan áll,terveztük a nyarunk,hogy mennyi mindent csinálunk közösen. Aztán azon a rideg,hideg márciusi délutánon minden megszakadt köztünk.
Hatalmas pofon volt ez nekem, a szívem darabokra hullott,minden túlzás nélkül.
Az az önfeledt mosoly az arcomon, amely az ismertető jelem volt,eltűnt. Elvitted ezt is magaddal és maradt a keserédes tekintet. Iszonyatosan hiányoztál,főleg úgy,hogy nem beszéltünk három hónapig.
Így mentem keresztül életem leghúzosabb első komolyabb vizsgáin,amikor aztán tényleg szükségem lett volna rá,és ezt te pontosan tudtad. De egy kis biztató smst sem kaphattam tőled.
Tehát nem beszéltünk egészen addig,amíg túl nem voltam a nehezén és jött volna a nyár az önfeledt pihenés, és akkor te megjelensz , és remegő lábakkal köszönök, és átbeszélgetjük az éjszakát ,és bevallod ,hogy neked is írtó nehéz volt.
És ezek után reménykedve várom,hogy rendeződjön köztünk ez a dolog ,annyira hogy tudjunk néha beszélni ,mert azért ez hiányzik,a  barátságunk hiányzik,te megígéred ,hogy így lesz.
És persze ,hogy nem így lesz, megint itt hagysz cserben, és megint csalódóm benned.
Már nem hiszek neked soha,de már nem is hiányzol. Mert ez már nem te vagy, maximum a régi éned hiányzik, az a törődő,szerető,más fiú,de már nem ez vagy ,már te is csak olyan vagy mint a többi. Remélem örülsz,hogy olyanná váltál,amilyeneken régen csak nevettünk.
És köszönöm, megleszek egyedül ezek után is. Mi sem bizonyítja jobban,hogy dicséretesre vizsgáztam ,akkor amikor az összes éjszakát átsírtam miattad. Köszönöm ,hogy összetörtél,mert így csak erősebbé tettél.