anne élete :)

Ez pedig már nem is dalszöveg,hanem egy remekmű,félelmetes ,hogy mennyire tükrözi az életem.. És mindannyiszor ahányszor, olvasom,vagy hallgatom a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezik...:

Ugye tudtad, így nem érthet véget?
csak hosszú volt ez az ősz!
Ugye nem veszíthetlek el téged
és holnap majd visszajössz?
csak egy percig tart a sötét
csak egy árnyék lépett közénk
de mögötte már látjuk a fényt!

Ami megtörtént ezen az őszön 
azt nem felejthetjük el,
minden percét a szívemben őrzöm 
és titkolom, hogyha kell
míg az arcod láthatom én 
míg a kezed nyújtod felém
ez a hosszú ősz még az enyém!

Legyen úgy, legyen úgy, ahogy eltalált a sorsunk,
soha már, soha már, ahogy akkor együtt voltunk,
hát legyen úgy, legyen úgy, ha máshogy nem, legyen úgy!

Lesz talán igazán még egy fényes könnyű élet
úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor remélted
majd lesz talán igazán még egy fényes könnyű élet
úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor reméltem
lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük
és tavasz, nyár megtalál, minden reggel újra kezdjük...

Annyira gyönyörű az egész szöveg , annyira megható és annyira igaz rám,és rád is biztosan. 
Kerestem a megfelelő sort,amely magába foglalja a lényeget, az érzést sűríti,de nincs olyan ,muszáj volt majdnem az egészet ide írnom. Nézzétek ,csak :

When was the last time you thought of me?
Or have you completely erased me from your memory?
I often think about where I went wrong,
The more I do, the less I know,

But I know I have a fickle heart and a bitterness,
And a wandering eye, and a heaviness in my head,

But don't you remember?
Don't you remember?
The reason you loved me before,
Baby, please remember me once more,

Gave you the space so you could breathe,
I kept my distance so you would be free,
And hoped that you'd find the missing piece,
To bring you back to me,

Hull, zuhog rám
kicsit fázom, hideg a szám
Szomjazom, szívemnek
nem hoz semmi megváltást

Milyen jó volt este,jó voltál
Az esőben ázva csókoltál
és megesküdtél, nem kell
már soha más 

Egy kicsit nézz fel az égre nem fogom látni, hogy sírsz
Az eső hull

Egy kicsit fázik az arcom
nem lesz több harcom
Ha vársz, engem vársz
ha mindig engem vársz

Ha esőben is vársz
ha mindig engem vársz
ha esőben is vársz

Az első csók soha nem elég
ha megérintett a zokogó éj
Az eső hullt és megszűnt a múlt
csak ennyi történt

Jó volt és te jó voltál
az esőben ázva csókoltál
és megesküdtünk nem kell már soha más
soha már

Ha tudnám, hány szerelmet bír még el a rakpart
most a kavicsok közé vinnélek magammal
ha tudnám, hány kép fér még bele a nyárba
veled maradnék minden egyes villanásra

Libben a függöny, nyikorog az ajtó
bepréselődik a kinti zajból
egy rozétól ázott szerelmes szó
meghalni nyáron csak veled lesz jó
most húzzuk túl, most álljunk bele
most guruljunk együtt a házunk fele
ízlik a szezon, bírom, mint a jó bort
felettem nap le, alattam longboard
ez jó, nem számít, hogy így van-e rendben
a csókod, az arcod, insta effektben
minden lány, kinek titka lehettem
a sztorikat a rakpart írta helyettem

Ez a pillanat kell, zsebre raknám
utánanyúlok, de messze van már
madzagra kötöm a szívem és titkon
lendületből a Dunába hajítom
üzenet az életben lévőknek
játsszunk sohavégetnemérőset
arccal a mának
kik hasonlítanak, egymásra találnak
a mosolyok, a vonzó túloldal
a szabadságérzet a klubokban
a hazafele hajnal, nincs meg a cuccom
a rakpart egyedül, ki ismer az úton

Ülök a szélén, hadd jöjjön a hullám
hadd jöjjön, hadd jöjjön
ülök a szélén, hadd jöjjön a hullám
veled maradnék, ha tudnám…

'-Te sem vagy már a régi..
-Ezt hogy érted?
-Nem vagy már annyira bolond. Megkomolyodtál, éretten viselkedsz és megfontoltan beszélsz a dolgokról. Azt hiszem felnőttél.'

Én nem akarom ezt. De igaza volt annak a régi barátomnak, akit ezer éve nem láttam.. Ha csak az egy évvel ezelőtti énemhez hasonlítom magam. Rengeteg különbséget látok. És hiányzik is a régi önfeledt énem. De muszáj komolyabban venni az egész életet, itt a nyakamon a felvételi, az érettségi, ami kőkemény tanulást igényel,ha szeretném is ,hogy legyen belőlem valaki. És hatalmas felelősség nyomja a vállunk. Ezt máshogy nem tudjuk megoldani, csak így.

Persze hogy hiányoznak. A rengeteg átbulizott éjszaka, a hirtelen szökéseink, a lázadozások,amikor a folyóba ugrunk, utána pedig vizesen szaladunk végig a városon, és idegenekkel beszélgetünk. És széttörjük a több tízezres különleges vodkájukat. Amikor szaladunk a rendőrök elől, és fittyet hányunk mindenre. Amikor az utolsó forintjainkat összekaparjuk és elszórjuk rozéra. A vörösboros csókokra, a folyó friss illatára, a harmatos reggelekre a legkülönbözőbb helyeken. És a véget nem érő, őszinte kacagásokra, ami olyan mértékben és olyan rohamszerűen kapott el minket ,hogy összerogytunk.
Azt hiszem ezek nem vesznek el, minden egyes emlék itt él bennem. És néha napján előveszem őket, és nagyokat kacagok,olyan jóízűen,mint akkor. És azt hiszem egy kósza hétvégén, még megismétlődnek ezek a dolgok, de már soha nem lesz olyan intenzitású,és annyira jó. Az a része a történetnek már elmúlt.

Szükségem volt már erre.. hogy együtt legyek azokkal az emberekkel , akik gyerekkorom óta a barátaim, tudnak minden buta dolgomról és megértenek ,bármit is teszek. Kiöntöttük egymásnak a szívünket , és bánatunkat leöblítettük egy kis finom vörös borral. Elmesélhettem nekik,hogy feltűnt a nyári fiúm, azzal a sztorival,hogy velem álmodott, és ,hogy ezt meglátta E. és kiakadt. És ők is elmesélték az összes sztorit, ami a szívüket nyomja, és kiveséztük őket. Annyival könnyebb megosztani másokkal,mint ,hogy magadat emészd emiatt! Köszönöm Istenem,hogy adtál nekem barátokat, akik könyebbé teszik a hétköznapjaimat, és akármi őrültségre készülök, ők támogatnak! ♥

Régebben szemet szúrt egy-két idézete, és tetszett nekem. Igaz eléggé hemzsegtek a közhelyektől néha ,de éppen szíven találtak , és megtetszettek. És egyszer ajándékban meg is kaptam az írónő első regényét, az összekötvé-t. Nos, akkor elkezdtem olvasni, és idegesített és leraktam ,abbahagytam. Most pedig van elég időm, és azért izgatta a fantáziám, hogy mi lesz belőle , így újra nekiálltam. És láss ,csodát egy kicsit tetszett is. Igaz néhol felszínesnek találtam, a karaktereket nem ismertem meg eléggé, idegesített a sznobizmus, és a márka nevek az őrületbe kergettek. DE! Találtam benne pár hasznos gondolatot, és néha ráeszméltem a saját életem momentumaira. Jaj, és a vége megdöbbentett és kicsit űrt hagyott bennem ..
Tehát az egyszer olvasható kategóriába sorolnám, és mivel ez az írónő kezdetleges alkotása, várom a továbbiakat, mert szerintem ez egyre jobb lesz , és több van benne. És az üzeneteket megjegyzem és próbálom hasznosítani. 

"(You wrote down all these things to say goodbye to. But so many of them are good things.)
Why not just say goodbye to the bad things? Say goodbye to all the times you felt lost. To all the times that was a no instead of a yes. To all the scrapes and bruises. To all the heartache. Say goodbye to everything you really want to do for the last time."

"Miért nem csak a rossz dolgoknak intesz búcsút? Köszönj el azoktól az időktől, amikor elveszett voltál! Amikor nemet kaptál igen helyett. A sok kaparástól, sebtől, minden szívfájdalomtól. Köszönj el attól, amit tényleg utoljára akarsz csinálni."

“We’re not platonic. Platonish, maybe. If that’s even a word. But not platonic. There’s something between us. And there always will be.”
"Nem vagyunk plátóiak, talán csak plátói-félék,ha van ilyen. De nem plátóiak. Valami van köztünk,és lesz mindig is."
/Ted Mosby/


(valamiért angolul mindig jobban tetszenek az idézetek)

így jártam anyátokkal utolsó évadját nézem. sokat hallottam már róla, és éreztem ,hogy látnom kell és át kell éreznem minden egyes pillanatát és át kell gondolnom a benne rejlő bölcsességeket. és igaz lett, máris potyognak a könnyeim. annak ellenére ,hogy rengeteget nevettem , és még rengeteg rész hátra van . és kíváncsian várom az utolsó részt,ami csalódás lesz ,sokak szerint ,de én érzem ,hogy valami különös lesz .
és azt hiszem a kedvenc sorozatom továbbra is a jóbarátok marad,hiszen azon nőttem fel, az életem része volt. de ez is bekerül a kedvencek közé,hiszen rengeteg mindent tanulhattam belőle.

Most következik a fekete leves, kicsit több ,mint két óra és ott fogok ülni a vizsgabizottság előtt. Elég ijesztő lesz ,de próbálok a lehető legnyugodtabb maradni ,ami nem könnyű, én megtettem mindent úgy érzem, és remélem ez elég lesz. Sokan bíznak bennem, a családom , a barátaim , a szerelmem és a tanáraim. Remélem nem okozok csalódást. SŐT! Nem fogok csalódást okozni, bemegyek és minden a legnagyobb rendben lesz, csak beszélek és beszélek és beszélek, ők le lesznek nyűgözve én pedig kapok egy hatalmas ötöst, és mindenki boldog lesz. MENNI FOG! Alig várom már,haha :)

Erről csak annyit,hogy imádom Elenát és a Daughtert. és ez a számuk különösképpen megértintett, beszéljen a szövege, helyettem.( és itt a videóklipp is ,ha meg akarjátok hallgatni közben, úgy teljes a hatás. )

I'll wrap up my bones
And leave them
Out of this home
Out on the road

Two feet standing on a principle
Two hands longing for each others warmth
Cold smoke seeping out of colder throats
Darkness falling, leaves nowhere to go

It's spiraling down 
Biting words like a wolf howling
Hate is spitting out each others mouths
But we're still sleeping like we're lovers

Still with feet touching
Still with eyes meeting
Still our hands match
Still with hearts beating

Two feet standing on a principle
Two hands digging in each others wounds
Cold smoke seeping out of colder throats
Darkness falling, leaves nowhere to move

nem is nevezném már szerelemnek.
csak egy itt maradt ,megkopott lángról beszélnék, ami soha nem fog beteljesülni,és ettől olyan hatalmas, ettől olyan fájdalmas és kínzó ,még ennyi idő után is.
na meg arról,hogy ,akármikor, végső elhatározásra jutok vele kapcsolatban, megjelenik, feltűnik,vagy akárcsak a haverjai akik emlékeztetnek rá.
és akkor jön egy röpke gondolat, és beszéltek, és azt hiszed minden rendben,újra jön az a ,semmihez sem hasonlítható, óriási felemelő boldogság, és amilyen gyorsan jött ,annyira gyorsan elszáll. hiszen hamar be kell látnod,hogy Ő csupán csak játszik veled, és ugyanúgy fáj ez, sőt egyre kínzóbban, és egyre reménytelenebb helyzetekbe sodorva.
egész életemen át kísért árnyékként. és rányomja a bélyeget ,minden lépésemre. nélküle csak egy sötét mennyország minden? tényleg minden lélegzetvételben ott van a mardosó hiánya. 
néha intenzívebben,néha csak egész gyengén,de tényleg örökké itt lesz velem, és ez ellen már nem lehet mit tenni..

üres,szomorú,kinzó fájdalmak. 
nehéz leírni, és sokszor próbálkoztam vele ,hogy milyen ,de képtelenség ezt szavakba önteni. megoldani pedig még nehezebb. valami olyasmiről lehet szó,mint amikor a moziban, a hatalmas happy endet bámulod, aztán felkapcsolódnak a fények, mögötted ugyanazok a zsörtölődő emberek, ugyanazok a hitvány alakok.
valami olyasmi ,mint amikor, a becsületesen megírt , jól felkészült dolgozatod hármas, míg akik végigcsalták az egészet, azoknak ötös. és nem hogy valaki észre venné törekvéseidet, hanem a sárba is tipornak.
vagy hasonló ahhoz ,amikor beiratkozol egy sportra, az önbizalomhiányos mivoltoddal és túlsúlyoddal. és nem veszik észre a küzdelmed, csak nevetség tárgyává válsz, és az örök vesztessé. 
valami olyasmi,amikor egy romantikus regény végén , az igaz szerelmi történetet olvasván könnycsepp gördül ki a szemedből. és belegondolsz ,hogy mennyire nem így vannak ezek a dolgok. hogy aki kellene annak nem kellesz ,akinek kellesz az meg mégsem úgy működik. és akkor inkább hagyjuk is az egészet. de azért mégsem,mert egyedül még rosszabb.. 
csalódások, mindenhol. körbe vesz minket a hazug ,mű boldognak kreált világ, és fáj szembenézni azzal ,hogy ez mind csak illúzió. a valóság szürke,hideg,és fáj. mindig..

kicsit zavaros ez a pár dolog a fejemben.
sokat hallottam róla,de mindig is zavart.. hogyan érezhetném jól magam egyedül?
hogy csak én , és én? valahogy mindig elveszek..
elveszek a régi üzeneteiben, a hibáim taglalásában, elveszek a fájdalomban.
nem tudok egyedül létezni, és ezért irigylem azokat az embereket ,akik boldogak tudnak lenni a saját társaságukban,tudatosan.
valahogy én mindig elkallódom. szomorú zeneszövegeket énekelve, egy régi sebet kapargatva. vagy éppen Ő rá gondolva.
Miért nem tudom egyedül jól érezni magam?
Miért nem tudok magammal jól kijönni?

Nagyon régen ittam,akármilyen alkohol tartalmú dolgot, valahogy most komoly életet élek ,amibe nem fér be egy kis becsiccsentés sem. Ráadásul E. nem annyira tolerálja az ilyesmit, érthető okokból kifolyólag, én sem örülnék ellenkező esetben.
De most összebalhéztam a szüleimmel, meg minden olyan zavaros lett, találkoztam a legjobb barátnőmmel, és kicsit borozgattunk. Tényleg csak keveset ittam ,de most megéreztem. 
És most ahogy hazafelé sétálok, a részeg gondolataim szárnyra kapnak. Sok minden felszínre tör, kételyek fogalmazódnak meg azzal a bizonyos döntéssel kapcsolatban. Vagyis biztos vagyok benne ,hogy jól döntöttem ,csak eltöprengek raja,hogy mi lett volna ,ha A.-val lennék most E. helyett. Akkor ugyanúgy a mocsárban ragadtam volna, minden hétvégém ugyanabból az italozásból állna, vagy kihúzott volna ő is innen? Vajon akkor is igényelne ennyi bulit? Ő nagyon akart engem,képes lett volna mindent feladni értem.. Mégis hol tartanánk most? Apukám ugyanúgy szeretné, a zsémbes sógorom megtalálná vele a közös hangot?
Tudom,hogy ennek így kellett lennie. A lehető legjobb döntést hoztam, és a lehető legboldogabb vagyok most.
csak mégis.. eljátszottam egy illuminált állapotból előpattant gondolattal..

"Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen."

Kiráz a hideg mindig, ennek a versnek a hallatán ,vagy ennek a gondolatmenetnek a során. Dermesztő,hogy még mindig hatással van rám. Mindazok után,amit velem tett, amiket átéltem miatta. És igen most már nyugodtan ejtem ki a nevét, és nem reszketek , és tudom,hogy egy volt a sokból,de mégis más. És nem múlt el teljesen, és igen itt van minden egyes hibámban ,és mozdulatomban. 
Sírnom kell. 
Felkeresem a közös beszélgetéseinket,és csokit majszolok, a közös dalunkat éneklem.
De ez már csak múlt. De mégis ,akkor miért bukkan fel újra és újra?
Az álmaimban, a gondolataimban, mindenhol?
Boldog vagyok nélküle, megtaláltam a szerelmet ,valaki másban,aki sokkal rendesebb nála. 
De akkor miért csinálom mégis most ezt?
Miért pityergek itt pizsamában itt, a képeink láttán?
Akárkivel is kezdünk bele egy közös történetbe, az itt marad velünk és be fog folyásolni mindent, ezért nagyon figyeljetek oda kikkel kezdetek bele egy közös kalandba!

E világ egyik legnagyobb csodája a szerelem. Hálás vagyok érte,hogy én a szerencsések közé tartozom,aki megtalálta  a másik felét, a hiányzó darabját, és meglelte benne a színtiszta szerelmet. Örömmel gondolok vissza az első találkozásunkra, amely nem volt zökkenőmentes,mellesleg elég viccesre sikerült, de én már akkor éreztem valami különöset,valami furcsát, valamit ,ami jelezte ,hogy ez más lesz ,mint a többi. Nagy rajongója voltam a szerelmes regényeknek, és mindig beleképzeltem magam a hősnő alakjába, és átéreztem a hánykolódásait,és beleéltem magam a színtiszta ,makulátlan, elképesztően romantikus szerelem érzésében. Mindig is álmodtam róla,hogy én kapom a gyönyörű szál virágot, és én fogom jelenteni valakinek a boldogságot, rám gondol majd elalvás előtt, és én leszek az oltalmazója. És nekem is lesz egy ilyen emberem,ugyanígy. Tehát szerencsés vagyok,hogy ilyen fiatalon megtaláltam ezt az embert,és minél több időt ,eltudok tölteni az oldalán.!
(írta : Anne Taylor, 2014.03.20.-án az Ő Rómeójához,aki itt csak E.-ként szerepel:) )

"When I saw you I fell in love and you smiled ,because you knew."

'Miért mindig a legjobbak mennek el?'
Annyi idős ember elvesztésével szembesülünk, és annyira nehéz őket elengednünk. De 90-100 évesen valahogy enyhítő körülmény az ,hogy eljött az ideje, tudom ez sem számít ,ha hozzátartozóról beszélünk.
De mi van akkor ,ha egy 13 éves értelmes kisfiútól kell elbúcsúznunk,aki a szülei szeme fénye? Aki előtt még ott állt az élet? Aki tiszta volt, és makulátlan, tele álmokkal és jövővel. Az elmúlt hetekben hallottam erről a fiúról,akit ismertem én is. Nagyon szomorú..
És most ? Amikor egy ötvenes éveibe lépő családapáról beszélünk, aki jószívéről volt híres? Aki benne volt különböző jótékonysági mozgalmakba, ő volt a segítséget nyújtók szíve-lelke? Akit felesége és gyermekei várnak haza. ?
Kegyetlen ,és kiszámíthatatlan. Nem tudjuk megemészteni ,csak beletörődni tudunk. És tenni érte,hogy ezt az életünk minél szebben töltsük,minél többet nevessünk, és minél több mosolyt okozzunk másoknak. Hiszen nem tudhatjuk meddig tart ez a csoda..

Nem mindenkinek olyan könnyű a helyzete, sajnos elég közeli ismerősömmel kapcsolatban kellett tapasztalnom ezt. Szörnyű,nyomorúságos sorsok.. Ahol szerelmet találnak? Lehet valami tiszta igazi érzelmi kapcsolat, két értelmét vesztett ember között? 
Azt mondják nem értjük őket,és ez biztos is.. 

idegen nyelvet nyomatom,mert ugye előre hozott érettségi ,meg nyelvvizsga is jó lenne most már, kell a minél több pont.
csináljak még egy nyelvvizsgát, emelten érettségizzek , és közben tanuljak mindenre,hogy a pontvivő tárgyaimból meg legyen az ötös. ja , és így sem biztos ,hogy felvesznek oda ahova szeretném, és így sem biztos ,hogy lesz belőlem valaki. pedig én tanulok, én csinálom ,amit mondanak, aztán majd kiderül mi lesz belőlem..

Load up on guns, bring your friends 
It's fun to lose and to pretend 
She's overbored and self-assured 
Oh, no, I know a dirty word 
 

With the lights out, it's less dangerous 
Here we are now, entertain us 
I feel stupid and contagious 
Here we are now, entertain us 

I'm worse at what I do best 
And for this gift I feel blessed 
Our little group (tribe) has always been 
And always will until the end 

With the lights out, it's less dangerous 
Here we are now, entertain us 
I feel stupid and contagious 
Here we are now, entertain us 

And I forget just why I taste 
Oh, yeah, I guess it makes me smile 
I found it hard, it's hard to find 
Oh well, whatever, nevermind 

With the lights out, it's less dangerous 
Here we are now, entertain us 
I feel stupid and contagious 
Here we are now, entertain us 

A mulatto 
An albino 
A mosquito 
My libido 

Yeah a denial 
A denial!

Patti Smith.. ♥ nincs mit hozzá fűznöm,úgy csodálatos ,ahogy van. hallgassunk egy kis igazi zenét is ,nekem a szövege is elnyerte a tetszésem :)


Take me now baby here as I am 
Pull me close, try and understand 
Desire is hunger is the fire I breathe 
Love is a banquet on which we feed 

Come on now try and understand 
The way I feel when I'm in your hands 
Take my hand come undercover 
They can't hurt you now, 
Can't hurt you now, can't hurt you now 
Because the night belongs to lovers 
Because the night belongs to lust 
Because the night belongs to lovers 
Because the night belongs to us 

Have I doubt when I'm alone 
Love is a ring, the telephone 
Love is an angel disguised as lust 
Here in our bed until the morning comes 
Come on now try and understand 
The way I feel under your command 
Take my hand as the sun descends 
They can't touch you now, 
Can't touch you now, can't touch you now 
Because the night belongs to lovers ... 

With love we sleep 
With doubt the vicious circle 
Turn and burns 
Without you I cannot live 
Forgive, the yearning burning 
I believe it's time, too real to feel 
So touch me now, touch me now, touch me now 
Because the night belongs to lovers ... 

Because tonight there are two lovers 
If we believe in the night we trust 
Because tonight there are two lovers ...

csak szeretném ,ha szeretnétek. csak szeretném,ha mindenki szeretne mindenkit.
nem szeretnék sokat ,csak békét és nyugalmat, és sok-sok szeretet az egészen világon.