Életem legrosszabb időszaka volt ez. És hogy túl lennék rajta?
Azért az túlzás,de kilábalóban vagyok belőle mindenesetre. Egyre erősebb vagyok, egyre több élhető pillanatom van. Egyre tovább tudom visszafojtani a sírást,amit a rám törő közös emlékeink okoznak.
Hiányzol még mindig ,iszonyatosan,és éjszaka még mindig felébredek és kereslek magam mellett.
Nekem nagyon sokat jelentettél és komolyan gondoltam a szerelmi vallomásom.
VELED ELLENTÉTBEN.
Hiszen a legszebb napjaid élet, szabadon szárnyalsz, beszereztél egy csinos nőcskét és vele mutatkozol ,és mindenki megdícsér titeket.
És elfelejtetted ,hogy mit ígértél nekem? Hogy megfogadtuk,hogy mi ketten,mindenki ellen ,bármi lesz is? Hogy mi megteremtettük a saját kis paradicsomunk,amelyben boldogan éltünk?
És azóta nem is keresel,hiába kapálódzom információk után,amik veled kapcsolatosak..
Nehéz felfognom,hogy ennyire közel engedtelek, ennyire megbíztam benned és hatalmasat kellett csalódnom.
Kevés dolog fájna ennél jobban.
DE már felfogtam,hogy ez egy tévedés volt, egy két évnyi tévedés.
Tehát most kicsit üres vagyok és szomorú,de túl fogom élni és erősebb leszek mint valaha!
Felépítem magam, saját erőből, míg téged bármikor becsaphatnak ugyanúgy, és vigyázz ,mert ezt még vissza fogod kapni..
életem legrosszabb időszakán túl
2015.05.19. 17:45 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr686169652
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
