anne élete :)

tudod milyen vagy?

mindig jössz azzal ,hogy nem mondok el neked semmit.
hogy mások milyen őszinték a szüleikkel, én meg nem mesélek soha.
na és akkor most?
elmondtam mi történt. erre mit kapok?
egy nagy adag fejmosást, ja és okozol nekem jókora bűntudatot. 
köszi , igazán kedves vagy.
legalább én már tudom,hogy hogy NEM fogom nevelni a gyermekeimet!

tegnap este... újabb balfaszkodásaim története.
nagyon elegem volt mindenből.
reggel korán keltem,nyűgös voltam,és késő volt már,éjszaka.
osztálykirándultunk, mármint csak ilyen egy napos.
jó is volt,nem arról van szó. csak rájöttem,hogy annyira nem illek sehova.
annyiszor érzem úgy ,hogy egy kibaszott űrlény vagyok,de komolyan.
vannak haverjaim az osztályban ,de olyan igazi?! nincs.
tudod ott tépnek a többiek, én nem kérek ,akkor azért vagyok kinézve.
utána ott a másik banda a szerelmesek,akik jóarcok ,de na nem akarsz harmadik kerék lenni..
tovább mész a stréberekhez, akikre felnézek ,mert szorgalmasak ,de na , nem az én bandám.
és akkor vannak az önbizalommal túl felszereltek, az meg végképp felejtős.
és akkor rájössz,hogy hiába adod önmagad, hiába pörögsz, senki nem ért meg igazán.
a vonatunk hazafelé késett,ezért sietek és futok a buszomra és már a torkom fáj a hideg levegő bekapkodásától,érzem ahogy a tüdőmön végig fut a hideg.
és akkor kiérsz 30ra pontosan, de látod a busz végét. körbenézel ,kihalt minden.
hiába futottál lóhalálában, lekésted. és van szaros másfél órád a következőig és éjszaka van. senki ismerős.
annyira letört voltam, kimerült és csalódott. 
nem bírtam egy helyben maradni, így elindultam sétálni. egyedül, azt sem tudtam merre. csak amerre vitt a lábam.
eszembe jutott mindenféle dolog. például hogy ha most jönnének a bűnözők és leütnének. 
vagy elvennék az összes pénzem) és rám tamadnának. de mindezek ellenére nem féltem.
a gondolataimba temetkeztem. átgondoltam a szánalmas életem,a fájó dolgok. persze köztük voltál Te is, Te is nyárifiú, Te örök.. és az új kialakulóban lévő fiúkám (legyen csak E.,majd mesélek róla is ). ohh ,kialakulóban lévő? oh dehogyis. én azt hittem. de 3 hete ismertelek meg ,ami mesébe illő volt,de azóta is beszélünk semmi találkozó. olyan vagy mint a nyárifiú.
utána egyszercsak felnézek egy parkban találtam magam, ott állt egy magányos pad. így hát odaültem és bekapcsoltam a zenét, nem volt nálam füles ,így hangosan hallgattam ,de senkit nem izgatott,hiszen kihalt volt az egész, péntek éjjel volt, mindenki szórakozott valamerre. csak én egyedül, mint egy hontalan. a 'wish you were here' című pink floyd visszhangzott a kopár fák között. elméláztam még egy jó darabig, utána úgy voltam vele,hogy nyugisan visszasétálok a buszmegállóba. ahogy elindultam meglepődtem ,hogy milyen közel is vagyok a megállóhoz, és még mennyi időm van. aztán egyszercsak hallom,hogy valaki megállít.

hátranézek.
nagyon megijedtem.
egy sötét alak tűnt fel. egy néger fiú volt az.
az időt kérdezte, természetesen angolul.
én meg leblokkoltam. egy értelmes szót nem tudtam kinyögni ,még magyarul se,így odatartottam neki a telefonom.
megnézte és bemutatkozott.
én pedig elmentem.
de utánam jött.
valamit beszélt, de le voltam fagyva . nem álltak össze a szavak.
valami olyasmit mondott ,hogy  csak barátkozni akar.
és beszélgetésbe kezdtünk.
közben elkezdett magyarul is beszélni. törte a magyart ,de egész érthető volt. ja és megjegyezte ,hogy furcsán beszélek angolul,ami nem esett jól ,mert szerettem az angolt és felveszem jövőre emeltre.
de tudom,hogy írásban vagyok csak jó, szóban nem igazán volt lehetőségem gyakorolni és mivel egy lógós vén ri*anc tanárom van , nem túl sokra megyek vele. angol könyvekkel és újságokkal és mindenfélével próbálom magam fejleszteni ,de az a beszédkészségemet nem igazán fokozza.
tehát mondtam,hogy elmegyek az állomáshoz,mondta ,hogy neki is útba esik.
igazából az összes félelmem elszállt.
olyan egyedül voltam az előbb, és a semmiből idepottyan egy idegen és megnyugtat.
érdekeltem, kérdezgetett. jól esett.
feketebőrű, annyira más mint én ,de mégis jobban megérintette a lelkem mint a saját városomból származó emberek.
a beszélgetésből kiderült,hogy Amerikában lakott,de Botswanából származik.
Botswana említésére egyből ráváhtam ,hogy 'DIAMOND' és örült neki nagyon,hogy tudom miről van szó ,mert általában az emberek azt sem tudják hol van.
szegedre jött egyetemre, mert nekik ez olcsóbbnak számít. és orvostanhallgató.
aztán kiderült nagyon értelmes volt.
aztán elkérte a számom, de mondtam neki ,hogy nem adom meg mert nem szeretem meg adni.
akkor mondta ,hogy ő megadja a sajátját. beleírta a telefonomba, erre megcsörrgette magát...
összességében elég vicces volt :"D
utána elbúcsúztunk. 
amikor hazaértem egy sms fogadott: 'hi gorgeus! it was really nice to meet you. i'm glad we met. sweet dreams xxx."
a nevét sem tudom az a durva. igazából bemutatkozott,de akkor annyira sokkos állapotban voltam ,hogy nem emlékszem rá.
így hát 'Barna'ként mentettem el :DD
azt mondta majd hív.
igazából nem az a tipikus hű de jó pasi, kicsit mackós alkat. de édi volt.
és nagyon értelmes, és angol gyakorlásnak kiváló lenne :) 
mindenesetre kíváncsi vagyok a folytatásra.
ja és aznap éjjel ahogy hazaértem ,már egy sms fogadott egyből:
"hi gorgeus! it was really nice talking to yo, I'm glad we met. sweet dreamsxxx"

valahogy megint lent.
még mindig.
igazából már kezd egy életstílussá válni.
tudom ,hogy nem szabadna beletemetkeznem a fájdalomba, a hiányba , a magányba..
nem is szeretnék, elmegyek a lányokkal valahova, tegnap is kint iszogattunk a városba.
olyankor felszabadulok, és előtör a régi énem.
de most egyedül itthon pakolászom a régi cuccaim és akaratlanul előtörnek a régi emlékek.
ráadásul reggel nem volt túl kellemes arra kelnem ,hogy anyuék vitáznak.
fájnak a szerencsétlen szerelmes baleseteim, fáj hogy gyenge vagyok és mindenkinek kevés.
legfőképpen magamnak.
ellentmondok magamnak.
szörnyű...
ja és az időjárás is hűen tükrözi a belső világom.
mondjuk legalább hűlt az idő és újra hosszú ruhákba járhatok eltakarva ocsmány testem.

"mindenki gyönyörű. minden emberben van valami különleges ami őt széppé teszi"

már mennyiszer hallottam ezt a mondatot, hányszor vigasztaltam magam ezzel,de be kell látnom ez nem igaz.
a mai világban meg pláne nem.
hiába mondja mindenki,hogy a kicsit húsosabb, ragyogó arcú lányok mennyivel szebbek ,mint a csont sovány modellek, már bebizonyosodott ,hogy mindenki inkább az utóbbit választja.
kisebbségi komplexusom van ,amióta magamról tudok.
az ovitól kezdve duci és magas voltam, az a dromedár testalkat, akármennyire szerettem volna egy kicsit megbújni a tömegben, beilleszkedni, de ez fizikailag képtelenség volt.
az általános sulis tesi órák sem dobtak a helyzetemen, amikor akármilyen csapatjátékban bénáztam, és én rontottam el mindent, miattam vesztett a csapat mindig. 
a látásommal régóta baj volt,de nem mertem szólni ,hogy nem látok rendesen, a mozgásom is setesuta volt, de aztán a környezetemnek is feltűnt. a szemüveg sem sokat dobott a helyzetemen. 
utána a keszekusza fogaimmal jött a fogszabályzó.
ezután jött a serdülésem kezdeti fázisa, rengeteg pattanással, hatalmas hassal, szemüveggel és fogszabályzóval.
amiután a fogszabályzóm eltűnt, a szép egyenes hajam elkezdett hullámosodni, és az évek folyamán külön életre kellett. ez a mai napig egészen szélsőségessé fajult.
aztán jött a nagy kamasz szerelmem, amit elpécéztek előlem. összetörtem ,megszégyenítettek.
igaz van egy csodás legjobb barátnőm,akit imádok ,de tényleg.
de a mai napig ő is lejjebb húzza az önbecsülésem.
alacsony,vékony, egyeneshajú, jó kiállású, beszédes, könnyen kijön a fiúkkal. jó mellek, formás fenék. a fiúk csak "fullos"nak hívják az ő fajtáját. mivel mindig mellettem van , mellette egyszürke egér vagyok.
ráadásul nem volt még olyan fiú az életemben ,aki miután megismerte őt még én érdekeltem volna.
tehát nem mindenki szép. és én sem.
a fiúk pedig szarnak a belsődre,ha a külsőd nem 'fullos'.

néha túl sokszor is jártam,a táncot tiltva lépve:
csókok törtek porrá rajtam,könnyek mosták szét a vérem.
húzd meg hát most, célozz éles szemmel, a célkeresztben érdemelten mondom el,hogy:
én nekem te. nekem te nem vagy más szemfényvesztés meg pusztítás. 
ha rossz vagyok csak te vagy az ok. pusztítás vagy,nekem te .(...)
bő ruhába bújt a képzelet,tudtam jól,hogy te is élvezed
most azt mondom ,hogy ég veled.
célozz rám most,mondd hogy megérdemlem.
a célkeresztben nézek vissza, elmondom ,hogy én nekem te.(...)
olyan szép volt minden, most is érzem
királykék dalban szólt énekek, hallani lehet
nekem te, neked én, lényünk többször összeér
célozz rám most, éles szemmel
                                                                                                                                  /Bye Alex:Nekemte/

én már első hallásra beleszerettem.
különös.őszinte...
igazából rengeteg jelzőt használhatnék rá, de azt hiszem ,azzal mindenki egyetért,hogy hatást gyakorol.
kell ennél több? 
 egy műnek(akár zenei vagy képzőművészeti alkotásról beszélünk) a legfontosabb feladata az ,hogy megmozgassa a fantáziánkat, elindítson bennünk valamit.
na most akkor, ez a szám szerintem pontosan ilyen.
a szövegét imádom. imádom a verseket. ez is költői magasságokban van azt hiszem.
meg nekem mostanság nagyon bejönnek ezek az önvallomásos cuccok. ezek az őszintén a  szerelem erejéről, a szerelem ránk gyakorolt hatásáról, az önmarcangolásról, arról hogyan éljük meg a legszebb és a legrosszabb pillanatokat, és szeretem ha a szöveg hallatán felidéződnek bennem azok a pillanatok, a meghatározó percek.
mindenesetre, átküldtem a másik felemnek.(a legeslegjobb barátnőmnek, aki mindig ott van mellettem, és csodálatos ízlése van ,hozzám hasonlóan)
és nem csalódtam benne. a hangzással is ki volt békülve, a szövegért meg egyenesen odaáig volt, emlékképek ugyanúgy előjöttek neki is, ahogyan nekem is
azt hiszem érdemelten mondom el ,hogy10/10 nekünk :)

Tudod milyen érzés az amikor más karjában látod? Én igen... Pedig nem is tudja mennyire szereted.
vagy éppen az a baj ,hogy tudja ? 

annyira durva ,hogy régen ,magunk két sorozatszereplőhöz hasonlítottuk. nem tudom,te is nézed-e még , és ugyanolyan szemmel nézed ,mintha mi lennénk.
a nekem megfelelő szereplő most konkrétan a bebolondulás határán áll , a te karakterednek köszönhetően.
mennyire ironikus ,hogy párhuzam húzható köztük és közöttünk.
talán te már ezt az egész hülyeséget  elfelejtetted, én meg itt szenvedek.
annyiszor megfogadtam ,hogy nem fogok miattad depresszív lenni, de ez megvalósíthatatlan.
maximum majd egyre kevesebbet szenvedek miattad, lassan ,fokozatosan.. majd lehet. egyszer.

kicsit megint zuhanó félben vagy.
aztán átjönnek a barátaid, és egyszerűen az egekbe szökik a kedved.
kibeszélitek magatokat, gúnyt űztök a mocskos fiúkákból,akik átvertek titeket , és persze rengeteget nevettek.

annyira jó kis este volt. 
feltöltődünk pozitív energiával, egymást éltetjük.
a legnagyobb kincsek a barátaink, amikor már úgy érezzük vesztünk van ,akkor megjelennek ők és az életünk új értelmet nyer. :) 
köszönöm,hogy vagytok nekem <3

mi leszel ha nagy leszel?
hányszor,de hányszor szegezték már nekem a kérdést. és idétlenül kinyögtem valami nem tudom szerűt.
sokáig titokban orvosi pályára készültem, de az idei évi kémiánál kiderült ,hogy az nem nekem való.
mindenki azt mondta,olyat válasszak amit szeretek.
spanyolt választottam, sokan mondták nem lesz könnyű, de én végig fogom ,végig akarom csinálni. 
spanyolból is fogok érettségizni ;) 
szeretem a nyelveket, és talán ez az az egy ,amihez van érzékem is.
sokat fogok gyakorolni és annak meg lesz az eredménye : ) 
tele lendülettel, tele jókedvvel várlak spanyol :3

'senki nem mondta ,hogy könnyű lesz'
de hogy ennyire nehéz?
de nem szabad feladnunk. harcolnunk kell a végsőkig. mert tudom ,hogy megéri. ha kitartunk , és átszenvedjük magunkat a legnehezebb akadályokon, a végén erősebbek leszünk mindennél, és olyan tapasztalatokkal gazdagabbak ,amelyekkel a siker kulcsa a kezünkben lesz. ha összetörünk, feladjuk elveszítünk mindent. nem szabad meghátrálni, felállunk, tovább küzdjük magunk, az első akadályok a legnehezebb, de ha azzal megbírkozunk ,már egyre könnyebb lesz minden. észre sem vesszük és már a könnyeket felváltják a mosolyok, az izzadságot, a jól megérdemelt pihenés. és betoppan az életedbe. szebb lesz,mint ahogy elképzelted, amint nem a múlton rágódsz,hanem magaddal törődsz egy picit, már ott is lesz. és tudni fogod ,hogy ő az. elfeledteti veled a legrosszabb emlékeket, és már nem is fognak fájni. hanem élvezed a megérdemelt boldogságod.




-i fight but it's stronger than me.
-never give up.
-I WILL FIGHT!

One way or another I’m gonna find yaI’m gonna getcha getcha getcha getchaOne way or another I’m gonna win yaI’m gonna getcha getcha getcha  
one way or another I’m gonna see yaI’m gonna meetcha meetcha meetcha meetchaOne day, maybe next weekI’m gonna meetcha, I’m gonna meetcha, I’ll meetchaNiall:I will drive past your houseAnd if the lights are all downI’ll see who’s around
One way or another I’m gonna find yaI’m gonna getcha getcha getcha getchaOne way or another I’m gonna win yaI’ll getcha, I’ll getcha
One way or another I’m gonna see yaI’m gonna metcha metcha metcha metchaOne day, maybe next weekI’m gonna metcha, I’ll metcha
And if the lights are all outI’ll follow your bus downtownSee who’s hanging out
:*

reggel a napsütés ébresztett. a hasamra ragyogott a napsugár. ennél szebben nem is indulhat egy szombat. 
anyummal bevásárlókörutat tartottunk a kisvárosunkban.
és ahogy körbenéztem ,mindenkin észlelhető volt a tavasz ,hatalmas vigyorral köszöntek ,azok akik pár nappal ezelőtt még a hideg, lehangoló napokon a bajszuk alatt valami köszönés félét mormogtak.
ahogyan hazaértem, rendet raktam a szobámban, nagytakarítást csináltam és kidekoráltam végre a kis kunyhómat.
délután pedig napozgattam,töltődtem D vitaminnal.
úgy hogy most , tele vagyok energiával, jó kedvvel. minden rosszat magam mögött hagytam és úgy érzem képes vagyok meghódítani a világot.
vigyázzatok ,jön a régi Anne ;D

'az apró kérész ,mindössze egyetlen napig él,
egyetlen napig... mégsem sajnáljuk érte.
hiszen ezen a napon csak annak él ,amit szeret:
szárnyra kap, a szélre bízza magát,
játszik, élvezi röpke élete minden pillanatát.
úgy él mintha nem lenne másnap,hiszen számára nincs másnap..
talán tanulhatnánk tőle!
képzeld csak el ,ha úgy élnénk minden nap, ahogy ő éli élete egyetlen napját.
micsoda élet lenne!

smile, it's a new day!
'imádom a mosolyod'
'azt irigylem Annában ,hogy mindig olyan vidám'
~ egy féléve ilyen bókokat kaptam ,sorjában.
azt hiszem éppen ,itt az ideje ,hogy végre a régi önmagam legyek.
újra kedves leszek az emberekkel, társasági lény leszek. és mindenkinek segíteni fogok,amiben csak tudok. 
szerettem így élni. ás újra így fogok.
csak semmi sírás,depresszió.
sok nevetés, és vidámság.
:)

beteg vagyok, ismét..
azt mondta az orvosom ,hogy ebben az évben ,mivel már negyedszerre vagyok nála, biztos valami lelki háttere is van a dolognak. kérdezgetett az iskoláról, a családról,de mondtam ,hogy minden rendben. azt mondta ,hogy tudja , semmi köze nincs hozzá ,de akkor is kell ,hogy legyen valami lelki probléma az egész mögött,mivek "megengedtem" illetve  a szervezetem hagyta magát,hogy egyszerre 3 vírus is megtámadja. és ha lelkileg kiegyensúlyozott lennék nem történne ilyen. ezért azt javasolja ,hogy ne rágódjak a dolgokon, vegyem kicsit könnyedebben az életem.
így ,hát elkezdtem gondolkozni ezen az egészen. 
tényleg nagyon szerettem Őt. tényleg sokat számított nekem , fontos volt, és minden szempontból levett a lábamról.
DE. ha ennyi szenvedést okoz, és ilyen fajta lánnyal összeáll ,mint a mostani barátnője, akkor nem rá van szükségem..
el kell engednem. többször nem fogok vele álmodni, csak egy szép emlék marad.
és kinyitom a szívem ,új kalandokra. lehet most jót is fog tenni a szingli lét. nem is kell pasi, egy ideig.
jön a tavasz , jön a nyár. ami a szórakozásról szól. menni fog ez egyedül is , illetve a barátaimmal.
pasi=gond. persze jó ha van valakid, de mennyivel jobb ha nincs. nem függsz senkitől, nem tartozol senkinek elszámolással.
fel a fejjel szingli lányok, a padlóra taszítottak ,de milyen jó lesz innen új erővel felállni ;)
az idő is kezd végre felpezsdülni, minden újra zöld lesz és vidám. és a szívünk is újra kivirágzik!

vajon gondolsz-e még rám? vagy már elfelejtettél?
hiányzol még mindig
mocskosul
fájsz még mindig
iszonyatosan
meddig?
még meddig?

elhatározod,hogy felállsz és erős leszel. elfogadod magad,ahogy vagy.
aztán jön valami , valami erős ,ami újra földre taszít. 
és sokkal mélyebbre zuhansz, a terhek százszorosa nehezedik rád. 
ott van ő,aki az egészről tehet,nem akarta ezt. nem akarta ,hogy belé szeress, nem akart ellökni magától. de így alakult. ő megtalálta az igaz szerelmet,csak nem benned. az ,hogy neki te voltál az,az mellékes,senkit nem érdekel.
aztán meglátod azokat a lányokat. akik sikeresek,veled ellentétben, mocskosul irigyled őket a sikereik miatt. 
rájuk nézel aztán magadra. oda és vissza és rájössz milyen tökéletlen vagy. a fiús ruháiddal, a hippi stílusoddal, a széles csípőddel, a husis hasaddal, a  vastag combjaiddal, a göndör fürtjeiddel, a zsiráf magasságoddal.
próbáltál szeretni, próbáltál kapcsolatokat építeni ,de soha nem érezted úgy ,hogy igen ő az ,aki kell nekem ,vele letudnám élni az életem. 
aztán jött ő (akiről nyár óta ömlengek). jött ő az érzékeny lelkivilágával,amelyet persze falak mögé épített fel ,de sikerült rátalálnod. örült,hogy beléptél az életébe,hiszen akkor esett át egy szerelmi csalódáson és te a mosolyoddal,és a kisugárzásoddal felvidítottad.[és a bevallása szerint:soha nem fogja elfelejteni azt a pöttyös kis szoknyádat :))]
 magához közel enged ,elmentek közösen szinre. együtt fesztiváloztok. közben közelebbről megismered, és rájössz ő az aki miatt eddig soha nem működött egy kapcsolatod, rá vártál egész életedben. azt mondta ,hiányozni fogsz neki a fesztivál után is. találkoztunk pár buli alkalmával, a szíved repdes az örömtől. a környezetetek nem érti,miért nem jövünk össze, és bevallod te sem. de ő nem engedi valami miatt ,de attól függetlenül nap ,mint nap beszéltek. és aztán elmegy bulizni nélküled és minden megszűnik. váratlanul megszakad a kapcsolatotok. fáj neked, tátong egy hatalmas űr benned. legszívesebben felkeresnéd és megpofoznád, utána pedig a karjaiba omlanál. utána , egy gyengébb pillanatodba beszélsz vele ,felhívod, elmondod a legféltettebb titkaid,ő persze megígéri ,hogy megtartja. utána kiderülnek a titkok, a legkülönfélébb emberektől jut vissza a füledbe. te összetörsz, ráadásul kiderül,hogy barátnője van ,aki minden szempontól az ellentéted. egy külsejére sokat adó (belső,lelki dolgokra semmit adó!) , erkölcstelen szuka. összetörsz ,összeomlasz,fáj. fáj egészen egy héttel ezelőttig,amikor találkozol vele ,beszélni akar veled, és neked is annyi mondanivalód és megbeszélni valód lenne ,de te ahogy meglátod, a jelenlététől,a megjelenésétől elalélsz, padlót fogsz és a könnyek csak úgy peregnek. ő pedig szánakozva átölel,te pedig ezek után, a mai napig magadat okolhatod mindenért, magadat gyűlölheted. és fogyni akarsz ,szebb akarsz lenni. de attól ,hogy nem eszel még rosszabbul vagy. a barátaid nem értik mi van veled. a szüleidnek éppen elég gondja van rajtad kívül. egész nap sírhatnékod van ,amikor hazaérsz vulkánként törik ki belőled ,és sak bőgsz ,bőgsz. szánalomra méltó vagy. éjszakánként pedig sírva alszol el...
ha nem engeded el , belefogsz örülni.
de őt ,nem engedheted el.
Őt nem szabad.
még akkor is ha ő már el is felejtett.
neked nem szabad.
nem
nem
nem
nem
...
..
.

én egy kicsit most meghaltam…
na, ne ijedj meg,
én azt nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincsen…
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
látom fáradt vagy, 
te csak menj,
én majd virrasztok
menj, aludj…

elegem van. elegem van ebből az időszakból.
elegem van az összes húzásodból. 
elegem van abból hogy kellesz.
elegem van ,hogy képtelen,hogy elfelejtselek.
elegem van ,hogy akármerre megyek beléd botlok.
elegem van ,hogy az álmaimban bolyongsz. 
ELEGEM VAN. ELÉG VOLT BELŐLED. köszönöm!


a buszon utaztam hazafelé, a gondolataim csak úgy kavarognak. és arra leszek figyelmes ,hogy minden második gondolatom te vagy. a hangulatom miattad katasztrófa mindig. ott vagy a fejemben, és ahogy bevillansz már egyből beleremeg a térdem, elgyengülök,de aztán ráeszmélek ,hogy mennyire lejárattam magam előtted és mennyire szánalmas vagyok a szemedben. mennyire esélytelen az egész közöttünk,de akkor miért kerestél mindig? miért mondtad ,hogy fontos vagyok neked és nem akarsz elveszíteni?  ennyit változott volna minden egy hét alatt?
azóta nem keresel.
nem érdemelsz meg engem.
nem vagyok elég szép elég csinos,elég jó, elég neked.
kevés vagyok neked.
csak az a baj,hogy te nekem sokat jelentettél. majdnem mindet, mindent. 
és ahogy eltűntél, egy hatalmas űr tátong a szívemben. egy hatalmas fájdalmasan tátongó űr.
amit hiába próbálok felejteni, amit hiába próbálok eltűntetni.
csak ezt a felejtős időszakot kellene túlélnem..

talán mindegyikünk életében van egy személy aki iszonyú nagy hatással van ránk, nem ismerünk hozzá foghatót. nem tudjuk pontosan megmagyarázni miért. hogy mi az a dolog ami mágnesként vonz hozzá. nem tudjuk miben rejlik az ereje, a hangjában, a mozgásában, a személyiségében vagy a megjelenésében. csak azt tudjuk,hogy ha megjelenik a környezetünkben az egész világ megfordul velünk és sokkal jobban érezzük magunk a puszta jelenlététől is, hálásak vagyunk a sorsnak hogy utunkba söpörte őt és megtapasztalhattuk ezt a leírhatatlan érzést,ha meg csak egy kis időre is... és titkon reménykedünk benne ,hogy egyszer még az életünk során, visszatér hozzánk.

szörnyű borzasztó szombat.
igazából,sikerült megint leinnom magam. szilveszterkor voltam  utoljára ilyen állapotban.
és az a fiú ,akiről álmodtam,és tudtam ,hogy mennyire lehetetlen és elérhetetelen ez az egész , ott volt.
összetalálkoztunk,és kihívott beszélgetni. az egészben az volt a  legrosszabb ,hogy még alig mondott valamit,de ahogy én belenéztem a hatalmas,őszinte kék szempárba,amihez nincs fogható , megláttam azt az édi kisfiús mosolyát, nem értettem a szavait,csak éreztem ,hogy elhomályosodik körülöttem a világ,és sírtam ,bőgtem,zokogtam mint egy idióta. a tonna szempillafesték össze-vissza kenődött az arcomon, idiótán festettem , az ő tökéletes lénye mellett. és nem bírtam abbahagyni,akármennyire is akartam ,de ott állt mellettem, akit október óta nem láttam személyesen, beszélni meg élőben,azóta nem beszéltünk. még is megjelent az álmaimban ,vagy egyszerűen csak írt egy aranyos üzenetet. de már barátnője volt,több hónapja ,akit imád, az más kérdés ,hogy a csaj egy szajha, és megcsalja amit ő nem lát, csak vakon szerelmes, mondjuk nem is csodálom ,hiszen az a lány gyönyörű, minden meg van benne ami belőlem hiányzik. (most is nehéz a könnyeimmel megküzdeni, de muszáj kiírnom magamból) szóval kérleltem ,hogy hagyjon itt és ne mondja tovább. olyanokat mondott ,hogy : 'ő nem bírt belém szeretni ,de nem akarja ,hogy miatta legyek ilyen rosszkedvű. mert még számítok neki, fontos vagyok'. iszonyat volt. legalább mondaná ,hogy utál ,undorordik tőlem. de még most is annyira édes . azt hiszem ,soha nem tudom kitörölni őt az életemből ,lehet mindig is fájni fog. de meg kell tanulnom kezelni ezt. valahogy túl kell rajta lendülnöm. újra bejelölt és írt üzenetet,hogy mennyire sajnálja. visszaigazoltam,így nap ,mint nap láthatom az újabb szerelmi kiírásokat,és az édes képeit. de meg kell vele bírkoznom.
de egyszer majd elapadnak a könnyeim, kikopnak az emlékek, és ugyanolyan mosollyal fogok tudni élni ,mint előtte.
kiírtom a gondolataimból. sikerülnie kell, remélem. mert ha ez sokáig így folytatódik,már komolyan lelki beteg leszek. 

csak egy újabb első óra. ráadásul az idő is borzalmas. ítélet idő van ,március vége de majdnem mínusz és több méteres hó. de legalább az időjárás hűen tükrözi a hangulatom. az elején valami felelőt nyösztet a tanár, szegényt nem irigylem,de most figyelmen kívül hagyom. csak a hulló havat bámulom,és hagyom hogy a gondolatok cikázzanak a fejemben. amikor egy versre kapom fel a fejem. tetszik a hangulata,ismerős az érzés. a visszaemlékezés a boldog, felhőtlen szerelemre,amely sajnos múlandó.
íme a vers:

LAMARTINE : A TÓ
/Szabó Lőrinc fordítása/

Így tehát, mindig új partok felé csatázván,
mert éjünk örök, és út nincs visszafele,
horgonyt nem vethetünk az idő óceánján
      egyetlen napra se?

Ah tó! Mily messze már az alig elsuhant év!
Hűs vized hasztalan várja a drága nőt;
nézd, egymagam ülök a kövön, hol tavaly még
      mellettem láttad őt!

Így verte vissza vad zúgásod a hegyoldal,
így törték partodat porló hullámaid,
és a szél akkor is így szórta be haboddal
      imádott lábait.

Emlékszel? - szótlanul ringtunk az esti csendben,
sehol semmi nesz a vizen s az ég alatt,
csak két evező verte édes ütemben
      zengő kristályodat.

S egy hang szólt hirtelen, amilyet soha még nem
hallott a part, s melyet a visszhang visszasírt,
a hullám fölfigyelt, s az ajk, mely drága nékem,
      ily fájó szókra nyílt:

"Állj meg, szárnyas idő! órák, gyönyörű percek,
      ne, óh ne fussatok!
Hadd élvezzük a gyors gyönyört, amit a legszebb,
      legjobb napunk adott!

Elég boldogtalan sír, hogy csak vánszorogtok
      sorsa terheivel;
vigyétek napjai sok kínját; aki boldog,
      azt felejtsétek el.

Még, még! Csak percekért könyörgök, de tovább száll
      a szökevény idő;
»Ne siess«, mondom az éjnek; s az egyre hátrál
      a kelő nap előtt.

Szeress hát! röppen az óra, csak bús kaland jut,
      szeress, míg itt vagyunk!
Ránk nem vár kikötő, az idő parttalan fut;
      elfut, s mi meghalunk!"

Irigy idő, lehet, hogy amit üdve meghint
a szerelemnek, a boldogság isteni
pillanatai is éppúgy eltűnjenek, mint
      a balsors napjai?

Úristen! legalább a nyomukat, ha szöknek!
Hogyan? Hát oda mind? és örökre oda?
Ki adta, az idő, s aki elmossa, őket
      nem ismétli soha?

Öröklét, pusztulás, múlt, sötét szakadékok,
mi lesz a lét, amit elnyel örvényetek?
Szóljatok: visszatér, ami mennyei szép volt,
      ha így elsöpritek?

Ah tó! zord rengeteg! barlang, száz néma kőszirt,
mit az idő kimél vagy új élettel áld,
őrizd meg ezt az éjt, óh szép természet, őrizd
      emlékét legalább!

Hogy mindig itt legyen, nyugtodban, viharodban,
szép tó, itt, a derűs dombok képeiben,
a föléd meredő vad fenyőkben s a roppant
      sziklákban: itt legyen!

A zefírben, amely zokog és tovaszárnyal,
morajodban, melyet két partod visszazeng,
az ezüsthomlokú holdban, mely sugarával
      szép tükrödön mereng!

Hadd mondja majd a nád susogó szeleidben,
hadd mondja lebegő balzsamlehelleted,
hadd mondja, hang, szin és lélek, hadd mondja minden,
hogy: "Szívük szeretett!"

valami véget ért. valami fáj?! 

újra lezárul egy szakasz.
én zártam le. félig én. jó ,igazából én döntöttem így ,szóval mostmár nem sírhatok ,hogy de rossz egyedül.
mert volt nekem egy szerető párom. DE. nem ő volt az. és nem olyan.
igazából az eddigi életem is a szívem diktálta.
de most ha az ész érveket is nézzük. akkor is . vége kellett hogy legyen.
tanultam belőle,akkor már haszontalan nem volt.
és ha hiba volt. akkor is megérte. csak így tanulhatunk belőle.
most már sokkal okosabb vagyok. remélem.

nemrég kikölcsönöztem Márai Füveskönyvét a könyvtárból,barátnőm unszolására. és nagy hálával tartozom neki.
megnyugtatja a lelked :)
a mai szösszenet:
'Arról, hogy mindig útközben élsz
Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.'