elegem van. elegem van ebből az időszakból.
elegem van az összes húzásodból.
elegem van abból hogy kellesz.
elegem van ,hogy képtelen,hogy elfelejtselek.
elegem van ,hogy akármerre megyek beléd botlok.
elegem van ,hogy az álmaimban bolyongsz.
ELEGEM VAN. ELÉG VOLT BELŐLED. köszönöm!
a buszon utaztam hazafelé, a gondolataim csak úgy kavarognak. és arra leszek figyelmes ,hogy minden második gondolatom te vagy. a hangulatom miattad katasztrófa mindig. ott vagy a fejemben, és ahogy bevillansz már egyből beleremeg a térdem, elgyengülök,de aztán ráeszmélek ,hogy mennyire lejárattam magam előtted és mennyire szánalmas vagyok a szemedben. mennyire esélytelen az egész közöttünk,de akkor miért kerestél mindig? miért mondtad ,hogy fontos vagyok neked és nem akarsz elveszíteni? ennyit változott volna minden egy hét alatt?
azóta nem keresel.
nem érdemelsz meg engem.
nem vagyok elég szép elég csinos,elég jó, elég neked.
kevés vagyok neked.
csak az a baj,hogy te nekem sokat jelentettél. majdnem mindet, mindent.
és ahogy eltűntél, egy hatalmas űr tátong a szívemben. egy hatalmas fájdalmasan tátongó űr.
amit hiába próbálok felejteni, amit hiába próbálok eltűntetni.
csak ezt a felejtős időszakot kellene túlélnem..
csak túl élni ezt az időszakot.
2013.04.05. 20:38 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr925202943
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
