"mindenki gyönyörű. minden emberben van valami különleges ami őt széppé teszi"
már mennyiszer hallottam ezt a mondatot, hányszor vigasztaltam magam ezzel,de be kell látnom ez nem igaz.
a mai világban meg pláne nem.
hiába mondja mindenki,hogy a kicsit húsosabb, ragyogó arcú lányok mennyivel szebbek ,mint a csont sovány modellek, már bebizonyosodott ,hogy mindenki inkább az utóbbit választja.
kisebbségi komplexusom van ,amióta magamról tudok.
az ovitól kezdve duci és magas voltam, az a dromedár testalkat, akármennyire szerettem volna egy kicsit megbújni a tömegben, beilleszkedni, de ez fizikailag képtelenség volt.
az általános sulis tesi órák sem dobtak a helyzetemen, amikor akármilyen csapatjátékban bénáztam, és én rontottam el mindent, miattam vesztett a csapat mindig.
a látásommal régóta baj volt,de nem mertem szólni ,hogy nem látok rendesen, a mozgásom is setesuta volt, de aztán a környezetemnek is feltűnt. a szemüveg sem sokat dobott a helyzetemen.
utána a keszekusza fogaimmal jött a fogszabályzó.
ezután jött a serdülésem kezdeti fázisa, rengeteg pattanással, hatalmas hassal, szemüveggel és fogszabályzóval.
amiután a fogszabályzóm eltűnt, a szép egyenes hajam elkezdett hullámosodni, és az évek folyamán külön életre kellett. ez a mai napig egészen szélsőségessé fajult.
aztán jött a nagy kamasz szerelmem, amit elpécéztek előlem. összetörtem ,megszégyenítettek.
igaz van egy csodás legjobb barátnőm,akit imádok ,de tényleg.
de a mai napig ő is lejjebb húzza az önbecsülésem.
alacsony,vékony, egyeneshajú, jó kiállású, beszédes, könnyen kijön a fiúkkal. jó mellek, formás fenék. a fiúk csak "fullos"nak hívják az ő fajtáját. mivel mindig mellettem van , mellette egyszürke egér vagyok.
ráadásul nem volt még olyan fiú az életemben ,aki miután megismerte őt még én érdekeltem volna.
tehát nem mindenki szép. és én sem.
a fiúk pedig szarnak a belsődre,ha a külsőd nem 'fullos'.
