imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

majd egyre kevesebbet szenvedek miattad, lassan ,fokozatosan..

2013.05.02. 21:51 | ~anne | Szólj hozzá!

Tudod milyen érzés az amikor más karjában látod? Én igen... Pedig nem is tudja mennyire szereted.
vagy éppen az a baj ,hogy tudja ? 

annyira durva ,hogy régen ,magunk két sorozatszereplőhöz hasonlítottuk. nem tudom,te is nézed-e még , és ugyanolyan szemmel nézed ,mintha mi lennénk.
a nekem megfelelő szereplő most konkrétan a bebolondulás határán áll , a te karakterednek köszönhetően.
mennyire ironikus ,hogy párhuzam húzható köztük és közöttünk.
talán te már ezt az egész hülyeséget  elfelejtetted, én meg itt szenvedek.
annyiszor megfogadtam ,hogy nem fogok miattad depresszív lenni, de ez megvalósíthatatlan.
maximum majd egyre kevesebbet szenvedek miattad, lassan ,fokozatosan.. majd lehet. egyszer.
Large

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr155262999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása