Tudod milyen érzés az amikor más karjában látod? Én igen... Pedig nem is tudja mennyire szereted.
vagy éppen az a baj ,hogy tudja ?
annyira durva ,hogy régen ,magunk két sorozatszereplőhöz hasonlítottuk. nem tudom,te is nézed-e még , és ugyanolyan szemmel nézed ,mintha mi lennénk.
a nekem megfelelő szereplő most konkrétan a bebolondulás határán áll , a te karakterednek köszönhetően.
mennyire ironikus ,hogy párhuzam húzható köztük és közöttünk.
talán te már ezt az egész hülyeséget elfelejtetted, én meg itt szenvedek.
annyiszor megfogadtam ,hogy nem fogok miattad depresszív lenni, de ez megvalósíthatatlan.
maximum majd egyre kevesebbet szenvedek miattad, lassan ,fokozatosan.. majd lehet. egyszer.
majd egyre kevesebbet szenvedek miattad, lassan ,fokozatosan..
2013.05.02. 21:51 | ~anne | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.