imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

ha nem engeded el , bele fogsz örülni

2013.04.08. 19:09 | ~anne | Szólj hozzá!

elhatározod,hogy felállsz és erős leszel. elfogadod magad,ahogy vagy.
aztán jön valami , valami erős ,ami újra földre taszít. 
és sokkal mélyebbre zuhansz, a terhek százszorosa nehezedik rád. 
ott van ő,aki az egészről tehet,nem akarta ezt. nem akarta ,hogy belé szeress, nem akart ellökni magától. de így alakult. ő megtalálta az igaz szerelmet,csak nem benned. az ,hogy neki te voltál az,az mellékes,senkit nem érdekel.
aztán meglátod azokat a lányokat. akik sikeresek,veled ellentétben, mocskosul irigyled őket a sikereik miatt. 
rájuk nézel aztán magadra. oda és vissza és rájössz milyen tökéletlen vagy. a fiús ruháiddal, a hippi stílusoddal, a széles csípőddel, a husis hasaddal, a  vastag combjaiddal, a göndör fürtjeiddel, a zsiráf magasságoddal.
próbáltál szeretni, próbáltál kapcsolatokat építeni ,de soha nem érezted úgy ,hogy igen ő az ,aki kell nekem ,vele letudnám élni az életem. 
aztán jött ő (akiről nyár óta ömlengek). jött ő az érzékeny lelkivilágával,amelyet persze falak mögé épített fel ,de sikerült rátalálnod. örült,hogy beléptél az életébe,hiszen akkor esett át egy szerelmi csalódáson és te a mosolyoddal,és a kisugárzásoddal felvidítottad.[és a bevallása szerint:soha nem fogja elfelejteni azt a pöttyös kis szoknyádat :))]
 magához közel enged ,elmentek közösen szinre. együtt fesztiváloztok. közben közelebbről megismered, és rájössz ő az aki miatt eddig soha nem működött egy kapcsolatod, rá vártál egész életedben. azt mondta ,hiányozni fogsz neki a fesztivál után is. találkoztunk pár buli alkalmával, a szíved repdes az örömtől. a környezetetek nem érti,miért nem jövünk össze, és bevallod te sem. de ő nem engedi valami miatt ,de attól függetlenül nap ,mint nap beszéltek. és aztán elmegy bulizni nélküled és minden megszűnik. váratlanul megszakad a kapcsolatotok. fáj neked, tátong egy hatalmas űr benned. legszívesebben felkeresnéd és megpofoznád, utána pedig a karjaiba omlanál. utána , egy gyengébb pillanatodba beszélsz vele ,felhívod, elmondod a legféltettebb titkaid,ő persze megígéri ,hogy megtartja. utána kiderülnek a titkok, a legkülönfélébb emberektől jut vissza a füledbe. te összetörsz, ráadásul kiderül,hogy barátnője van ,aki minden szempontól az ellentéted. egy külsejére sokat adó (belső,lelki dolgokra semmit adó!) , erkölcstelen szuka. összetörsz ,összeomlasz,fáj. fáj egészen egy héttel ezelőttig,amikor találkozol vele ,beszélni akar veled, és neked is annyi mondanivalód és megbeszélni valód lenne ,de te ahogy meglátod, a jelenlététől,a megjelenésétől elalélsz, padlót fogsz és a könnyek csak úgy peregnek. ő pedig szánakozva átölel,te pedig ezek után, a mai napig magadat okolhatod mindenért, magadat gyűlölheted. és fogyni akarsz ,szebb akarsz lenni. de attól ,hogy nem eszel még rosszabbul vagy. a barátaid nem értik mi van veled. a szüleidnek éppen elég gondja van rajtad kívül. egész nap sírhatnékod van ,amikor hazaérsz vulkánként törik ki belőled ,és sak bőgsz ,bőgsz. szánalomra méltó vagy. éjszakánként pedig sírva alszol el...
ha nem engeded el , belefogsz örülni.
de őt ,nem engedheted el.
Őt nem szabad.
még akkor is ha ő már el is felejtett.
neked nem szabad.
nem
nem
nem
nem
...
..
.




én egy kicsit most meghaltam…
na, ne ijedj meg,
én azt nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincsen…
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
látom fáradt vagy, 
te csak menj,
én majd virrasztok
menj, aludj…

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr755212109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása