anne élete :)

valahogy megint lent.
még mindig.
igazából már kezd egy életstílussá válni.
tudom ,hogy nem szabadna beletemetkeznem a fájdalomba, a hiányba , a magányba..
nem is szeretnék, elmegyek a lányokkal valahova, tegnap is kint iszogattunk a városba.
olyankor felszabadulok, és előtör a régi énem.
de most egyedül itthon pakolászom a régi cuccaim és akaratlanul előtörnek a régi emlékek.
ráadásul reggel nem volt túl kellemes arra kelnem ,hogy anyuék vitáznak.
fájnak a szerencsétlen szerelmes baleseteim, fáj hogy gyenge vagyok és mindenkinek kevés.
legfőképpen magamnak.
ellentmondok magamnak.
szörnyű...
ja és az időjárás is hűen tükrözi a belső világom.
mondjuk legalább hűlt az idő és újra hosszú ruhákba járhatok eltakarva ocsmány testem.