imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

aki iszonyú nagy hatással van ránk

2013.04.02. 15:22 | ~anne | Szólj hozzá!

talán mindegyikünk életében van egy személy aki iszonyú nagy hatással van ránk, nem ismerünk hozzá foghatót. nem tudjuk pontosan megmagyarázni miért. hogy mi az a dolog ami mágnesként vonz hozzá. nem tudjuk miben rejlik az ereje, a hangjában, a mozgásában, a személyiségében vagy a megjelenésében. csak azt tudjuk,hogy ha megjelenik a környezetünkben az egész világ megfordul velünk és sokkal jobban érezzük magunk a puszta jelenlététől is, hálásak vagyunk a sorsnak hogy utunkba söpörte őt és megtapasztalhattuk ezt a leírhatatlan érzést,ha meg csak egy kis időre is... és titkon reménykedünk benne ,hogy egyszer még az életünk során, visszatér hozzánk.Tumblr_m4kqx12dco1ro85i5o1_500_large

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr785188972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása