a falat bámulom, a pókokat számolom.
picassót rajzolok,a körmöm kapirgálom.
verset írok,egy dalt komponálok.
leírom a heti bevásárlólistát,a parfümöm szaglászom.
kitalálom a karácsonyi ajándékot, a hajam csavargálom.
HÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉJ!
vár az izgalom. ne foglalkozz mással.
a szerves kémia és a növények rendszerezése, a gazdasági világválság, a világpiac tanulnivalói szeretettel várnak. héllo.
érzem már,hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.
érzem már,hogy ezt több liter kávé fogja bánni.
érzem már,hogy éjszakázás fog rám várni.
detanuljfiam!!. mi lesz belőled ha nem tudod az alkének polimerizációját és az aromásvegyületek szubsztitúcióját?
...

hiszen semmi volnék nélküled'


kevés emberrel van olyan igazán szoros kapcsolatom, aki előtt én vagyok, felszabadultan viselkedek bátran mondok el neki AKÁRMIT, ahol a csend sem kínos, és akivel tényleg szeretek lenni. sokaknak kissé antiszociálisnak tűnhetek ,de az a pár ember akit igazán közel engedtem magamhoz, rájött,hogy közel sem vagyok az :)
talán pont ezért is ilyen értékesek ezek az emberek..
talán azért telik velük minden együtt ötlött perc olyan gyorsan.. ők az én életem értelmei.
nem kell itt semmi pasi ügyre gondolni,nem kell ehhez pasi...
talán azért is nem volt még komoly kapcsolatom ,mert nem tud egy fiú sem bemászni,a magam köré húzott falon.
vagy csak nem akarnak..
de a szerelmi kapcsolatok úgyis múlandóak ,nekem sokkal ,de sokkal értékesebb van..
az igaz barátság és a jó családi kötelék értéke..
nekem ők azok az emberek,akik nélkül semmi volnék :)

mennyiféle érzéssel,gondolattal,gonddal ültem már le abba a bizonyos padba.
hányszor tündököltem és hányszor kívántam,hogy bárcsak ne kellene itt lennem.
ez a hetem valószínűleg az utóbbi lesz.
de minden rosszat jó követ'. 

sokak szerint a középiskolás éveink a legszebb része az éltünknek.
biztosan az lehetne,
ha lennének barátaim
ha nem lennék segghülye
ha a tanárok nem szívatnának
ha nem érzeném úgy,hogy annyira elvagyok veszve az egész közösségben ,és hogy senkim de senkim nincsen.

reméljük a  legjobbakat. majd csak túlélem.

nyűgős,morcos,fáradt és elképesztően szomorú vagyok.
megint
mindig
még mindig
már párhete folyamatosan.
kezdek mindent elveszíteni.
vagy sohasem volt semmim?
...

szörnyű ez a mai 'tinitársadalom'. fuj. visszakarok menni az időbe,olyan messzire ,ahol még nem a melled nagysága, a sminked kilója, a feneked formája, a pulcsid márkája számított.. gusztustalan ez az egész.és ebben az a legrosszabb,hogy mindegyik telistele önbizalommal. csak én fuldoklok itt mint egy szerencsétlen, és mindenki azt hiszi ,hogy segghülye vagyok, senki nem feltételezi ,hogy csak nem merek megszólalni,mert ha rosszat mondok ,akkor mindenki utálni fog. vagy lehet .hogy már nem tudnak ennél jobban utálni?!
a másikdolog..
a külsőm. jó tudom lerágott csont,hogy csúnya vagyok ,mert nincs olyan ,hogy csúnya valakinek biztos tetszeni fogok. jóvicc..
a hajam ocsmányan göndör és sok, ha elakarok bújnia  tömegben ,nem engedi dús hajkoronám..
úgy elbújnék mindenki elől,a tömegbe rejtőzve, ehhez képest itt vagyok a száznyolcvan centimmel és a száztonnámmal.. 'like a hagrid.' szeretem amikor ilyenek vágnak a fejemhez.
és mindig ez van..
harmadik iskolám, képtelen voltam akárhova is beilleszkedni.
és nem elég hog y a korstársaim nem szeretnek. még a tanárok is engem pécéznek ki, gratulálok.
nem az ,hogy a buta,cicapics osztálytársaim. oh,nem kéremszépen. feleltessenek midnenórán,amikor a szóbeli megnyílvánulás amúgy is nehezemre megy, írásban írok egy négyest vagy ötöst, szóban meg elfelejtek mindent.
'biztosan puskázik.' köszönöm az együttérzést.
legalább itthon jólmegavgyok,általában. anyukám egy imádnivaló nő, csinos , aranyos és akármikor rosszkedvem van ő mindig felvidít. 'minden jó lesz kislányom, meglátod' és én el is hiszem neki... csak örökké feküdnék az ölében, összegubódzva, a világtól védve, távol minden rossztól, piszkálástól és gúnytól.

most jöjjön egy kis depresszivitás.
csak egy kis hangulat tükröző, helyzet tükröző .

rákaptam a régi ínyencségekre. 
Beatlest már kamaszkorom kezdete óta folyamatosan hallgatok.
Pink floydot kiskoromban apukámmal hallgattam, és most annyira jólesett újrahallgatni a számokat, 
és a szövegeik is, meg úgy az egész.. van bennük valami ,valami olyan amit a mai világban már nem kapsz meg. :)

"Mennyire kívánom, mennyire, hogy itt legyél. 
Mi vagyunk mi voltaképp’? 
Csupán két elveszett lélek, 
kik egy akvárium vizében kergetőznek. 
Ahogy telnek az évek, 
mindig, s mindig 
átfutjuk ugyanazt az öreg rétet. 
S mire akadtunk végül, mire?
Csak ugyanazon régi félelmekre. 
Bár itt lennél. "
/pink floyd : wish you were here/

'Cause if one day you wake up and find that you're missing me
And your heart starts to wonder where on this earth I could be
Thinking maybe you'll come back here to the place that we'd meet
And you'd see me waiting for you on the corner of the street

I'm not broke I'm just a broken hearted girl.

'Going back to the corner where I first saw you
gonna camp in my sleeping bag, I'm not gonna move..'
.

"And then we continued blissfully into this small but perfect piece of our forever" ♥

azt hiszem, hogy minden kislány a szíve mélyén ilyen befejezésről álmodik. 
és azt hiszem,ezt joggal hiszem (:

"and i will make a promise in return.i promise that this would be the last time you'll see me.i wont come back.i wont put you through anything like this again.you can go on with you'r life without any more interference from me.it will be as if i'd never existed."

nem lehet ,hogy ennyi .. nem lehet ,hogy ez az egész semmi volt. kellesz,akarlak,mégmindig! :\

mik azok az apró dolgok amelyek boldoggá tesznek?
ez a kérdés megindított egy gondolatsort a fejemben.

apró dolgok melyek boldoggá tesznek (Anne Taylor listája)
-a reggeli kakaóm illata
-anyukám lágy ölelése
-apukám viccelődő szava
-az új szempillaspirálom használata
-a kedvenc pulcsim anyaga
-a reggeli csend
-az ismerősök köszönése a buszon
-az osztálytársaim üdvözlő szava
-a tanárok igazi elismerése
-egy szívből jövő: 'de csinos vagy ma'
-egy idegen váratlan segítsége
-egy helyes fiú édes mosolya rád
-a matekházim megoldása egymagam
- a tusfürdőm eperillata
- a kedvenc sorozatom főcímdala
-takaróm sima bársonya

:33

tudom,hogy tömegfilm, szánalmas és ócska.
én szerettem nevettem és sírtam. minden hatást kiváltott belőlem amit lehetett. izgultam a film alatt dühöngtem, gyűlöltem és imádtam. és főképpen IMÁDTAM. kövezzetek meg ,de tetszett. láttam az eddigi összes részt,és a végén az összefoglaló,amiben Bella megmutatta Edwardnak ,hogy hogyan ismerte meg és a legszebb pillanataikat,na az nagyon elvolt találva. gyenge lelkiállapotom (amiben mostanában vagyok,és a film alatt is voltam) nem bírta túl jól ezt az egészet, így hát kicsordult egy pár könnycsepp miközben figyeltem, az irigylésre méltó szerelmet, amelyre szerintem titkon minden ember vágyik.

még mindig bennem élsz ugyanúgy.
még mindig hiányzol ugyanúgy.
még mindig reszketem a neved hallatán ugyanúgy.
még mindig érzem az illatod ugyanúgy. 
még mindig szeretlek ugyanúgy.
de te még mindig nem keresel ugyanúgy.
betelt a pohár. a vonalat meghúzom. készvégeennyivolt.
reménykedéseim véget érnek,ha még véletlen egyszer feltűnsz, akkor nem utasítalak el ,de nem fogok rád várni ,mindenkit félre dobva,nem fogok az emlékekbe temetkezve élni. nem fogom magam marcangolni,hogy neked nem voltam elég. nem felejtelek el,de félre raklak,ahogyan te is engem. nyitottan várom a történéseket.

újra vidáman,és önbizalommal tele. :)

és közlöd velem,hogy még mindig szereted..
VELEM,hogy TE még ŐT.
miközben ÉN TÉGED.
SEGÍTSÉG

elmesélted a nagy szerelmed, mennyire szeretted,mennyire fájt amikor elhagyott,mennyire szeretted volna ha összejön vele..és ő mennyire megbántott..
ahogyan hallgattam a történetet,gondolkoztam ,hogy mi az amivel több az a lány nálam, mit tud amit én nem?
én szeretlek, ő pedig eldobott.
ha ez kell neked.
a legrosszabb,hogy ahogyan hallgattam ahogy mást szeretsz, a könnyek csak szaporodtak,nem bírtam elviselni a fájdalmat. nem tudtam ,hogyan csillapíthatnám ezt a belső űrt? fetrengtem,toporzékoltam.
alvásról szó sem lehetett,túlságosan feldúlt. futottam volna,de éjjeli2 volt. így csak feküdtem tétlenül és vártam,hogy elpusztítson ez a kín.

érdekes ,hogy az élet mennyi irányba sodorhat bennünket.
mennyi ajtót feltár előttünk, mennyi lehetőséget ad..
ha annak idején úgy alakul ,most egy gazdag és írtó helyes jogász mellett élhetném midnennapjaim,
ha szeretene viszont életem szerelme,mellette minden nap a felhők felett járhatnék,
ha abban a bizonyos bevásárlóközpontban később lépek oda a pulthoz,talán felfedez az egyik ügynök,
ha kiutazom Angliába azzal az úttal ,talán már ott lennék elismert ember..
de nem ,egyik sem történt meg.
hanem itt élem mindennapjaim,és megismerkedtem egy züllöttnek nevezehető fiúval,aki írtó aranyos és rendes és egyszerűen természetes vele lennem. imádnivaló ,persze vannak hibái is. van egy bandája ,akikkel kimehetnék flesselni a pusztába.
érdekes,hogy ezen az éjszakán,akár lehetnék egy gazdag ügyvéd karjaiban, lehetnék Londonban egy hotelszobában ,felléphetnék NewYorkban, sőt még lehet az erdőben fogok félig belőve kergetőzni..
kiszámíthatatlan,furfangos,kanyargós..
hova sodorsz ma éjjel,élet?!

te is egy vagy a sorból vagy álmodj mást
élj vagy élvezd!
de túl a sarkon, túl a holnap reggelen
új küszöbön állsz, és azt kell, hogy játssz.
ez egy csepp esély vagy talán a sors
ha félsz, szaladj el.
/odett-társasjáték/