még mindig bennem élsz ugyanúgy.
még mindig hiányzol ugyanúgy.
még mindig reszketem a neved hallatán ugyanúgy.
még mindig érzem az illatod ugyanúgy.
még mindig szeretlek ugyanúgy.
de te még mindig nem keresel ugyanúgy.
betelt a pohár. a vonalat meghúzom. készvégeennyivolt.
reménykedéseim véget érnek,ha még véletlen egyszer feltűnsz, akkor nem utasítalak el ,de nem fogok rád várni ,mindenkit félre dobva,nem fogok az emlékekbe temetkezve élni. nem fogom magam marcangolni,hogy neked nem voltam elég. nem felejtelek el,de félre raklak,ahogyan te is engem. nyitottan várom a történéseket.
újra vidáman,és önbizalommal tele. :)
újra vidáman és magabiztosan ;D
2012.11.26. 18:52 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr304926963
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
