hőn szeretett magyartanárom(avagy hőn utált.) már ezt sem tudom eldönteni. kamaszok vagyunk ,akikben a hormonok hatalmas háborúkat folytatnak, az egyik pillanatban még szeretünk a másikban pedig a violág végére menekülnénk. érdekes éveink ezek,de visszatére a pedagógusom szavaihoz ,amikor a saját ifjúkorát dícsérte egy bölcs mondatot mondott: "ez az egy életünk van. ne rontsuk el ,ha nem muszáj"
ne rontsuk el ha nem muszáj.
2012.12.05. 16:35 | ~anne | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.