mennyiféle érzéssel,gondolattal,gonddal ültem már le abba a bizonyos padba.
hányszor tündököltem és hányszor kívántam,hogy bárcsak ne kellene itt lennem.
ez a hetem valószínűleg az utóbbi lesz.
de minden rosszat jó követ'.
sokak szerint a középiskolás éveink a legszebb része az éltünknek.
biztosan az lehetne,
ha lennének barátaim
ha nem lennék segghülye
ha a tanárok nem szívatnának
ha nem érzeném úgy,hogy annyira elvagyok veszve az egész közösségben ,és hogy senkim de senkim nincsen.
reméljük a legjobbakat. majd csak túlélem.