imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

régiínyencségek.

2012.12.02. 13:18 | ~anne | Szólj hozzá!

rákaptam a régi ínyencségekre. 
Beatlest már kamaszkorom kezdete óta folyamatosan hallgatok.
Pink floydot kiskoromban apukámmal hallgattam, és most annyira jólesett újrahallgatni a számokat, 
és a szövegeik is, meg úgy az egész.. van bennük valami ,valami olyan amit a mai világban már nem kapsz meg. :)
60526_391821400902709_929449983_n_large
"Mennyire kívánom, mennyire, hogy itt legyél. 
Mi vagyunk mi voltaképp’? 
Csupán két elveszett lélek, 
kik egy akvárium vizében kergetőznek. 
Ahogy telnek az évek, 
mindig, s mindig 
átfutjuk ugyanazt az öreg rétet. 
S mire akadtunk végül, mire?
Csak ugyanazon régi félelmekre. 
Bár itt lennél. "

/pink floyd : wish you were here/

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr54942809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása