'Miért mindig a legjobbak mennek el?'
Annyi idős ember elvesztésével szembesülünk, és annyira nehéz őket elengednünk. De 90-100 évesen valahogy enyhítő körülmény az ,hogy eljött az ideje, tudom ez sem számít ,ha hozzátartozóról beszélünk.
De mi van akkor ,ha egy 13 éves értelmes kisfiútól kell elbúcsúznunk,aki a szülei szeme fénye? Aki előtt még ott állt az élet? Aki tiszta volt, és makulátlan, tele álmokkal és jövővel. Az elmúlt hetekben hallottam erről a fiúról,akit ismertem én is. Nagyon szomorú..
És most ? Amikor egy ötvenes éveibe lépő családapáról beszélünk, aki jószívéről volt híres? Aki benne volt különböző jótékonysági mozgalmakba, ő volt a segítséget nyújtók szíve-lelke? Akit felesége és gyermekei várnak haza. ?
Kegyetlen ,és kiszámíthatatlan. Nem tudjuk megemészteni ,csak beletörődni tudunk. És tenni érte,hogy ezt az életünk minél szebben töltsük,minél többet nevessünk, és minél több mosolyt okozzunk másoknak. Hiszen nem tudhatjuk meddig tart ez a csoda..
keresű halálhír
2014.03.20. 18:21 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr545871378
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
