Ez pedig már nem is dalszöveg,hanem egy remekmű,félelmetes ,hogy mennyire tükrözi az életem.. És mindannyiszor ahányszor, olvasom,vagy hallgatom a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezik...:
Ugye tudtad, így nem érthet véget?
csak hosszú volt ez az ősz!
Ugye nem veszíthetlek el téged
és holnap majd visszajössz?
csak egy percig tart a sötét
csak egy árnyék lépett közénk
de mögötte már látjuk a fényt!
Ami megtörtént ezen az őszön
azt nem felejthetjük el,
minden percét a szívemben őrzöm
és titkolom, hogyha kell
míg az arcod láthatom én
míg a kezed nyújtod felém
ez a hosszú ősz még az enyém!
Legyen úgy, legyen úgy, ahogy eltalált a sorsunk,
soha már, soha már, ahogy akkor együtt voltunk,
hát legyen úgy, legyen úgy, ha máshogy nem, legyen úgy!
Lesz talán igazán még egy fényes könnyű élet
úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor remélted
majd lesz talán igazán még egy fényes könnyű élet
úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor reméltem
lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük
és tavasz, nyár megtalál, minden reggel újra kezdjük...
