anne élete :)

"Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen."

Kiráz a hideg mindig, ennek a versnek a hallatán ,vagy ennek a gondolatmenetnek a során. Dermesztő,hogy még mindig hatással van rám. Mindazok után,amit velem tett, amiket átéltem miatta. És igen most már nyugodtan ejtem ki a nevét, és nem reszketek , és tudom,hogy egy volt a sokból,de mégis más. És nem múlt el teljesen, és igen itt van minden egyes hibámban ,és mozdulatomban. 
Sírnom kell. 
Felkeresem a közös beszélgetéseinket,és csokit majszolok, a közös dalunkat éneklem.
De ez már csak múlt. De mégis ,akkor miért bukkan fel újra és újra?
Az álmaimban, a gondolataimban, mindenhol?
Boldog vagyok nélküle, megtaláltam a szerelmet ,valaki másban,aki sokkal rendesebb nála. 
De akkor miért csinálom mégis most ezt?
Miért pityergek itt pizsamában itt, a képeink láttán?
Akárkivel is kezdünk bele egy közös történetbe, az itt marad velünk és be fog folyásolni mindent, ezért nagyon figyeljetek oda kikkel kezdetek bele egy közös kalandba!