Késő téli ,kora tavaszi időjárás. A szél élénkítően csipkedi az arcom, a nap lenyugvóban. A fák a fuvallat ritmusára dölöngélnek. Én pedig csak némán állok, és bámulok a semmibe. A gondolatoknak hagyom ,hogy megrohamozzák az agyam, én csak szeretnék lenni, és nem erőltetni magam semmin.
Elegem van kicsit ,kiszeretnék vonulni.
Matek témazáróra kellene tanulnom, az angolt kellene nyomatnom, takarítanom kellene, edzenem is kellene.
Mert nem vagyok elég jó.. Igen ez történt. Hajtom az angolt, külön tanárral,busás összegeket ott hagyva, és mindez megéri? Képes leszek rá? Vagy szimplán alkalmatlan vagyok az idegen nyelven való társalgásra?
Félek a kudarctól,pedig mindennap elér. Írtózom a megaláztatottságtól, és mindig meg vagyok alázva.
Meddig tart ez még?
Mennyi dologról derül még ki ,hogy alkalmatlan vagyok rá?
Mennyi álom törik össze? Meddig fajulhat ez?
Vagy talán egyszer minden a visszájára fordul,és megtalálom az utam?
Talán egyszer valamiben sikeres leszek és tehetséges?
Vagy a szüleim és a barátom belém vetett bizalma ,mind tévedés? És nekik és magamnak is csalódást kell okoznom?
kételyek
2014.03.06. 18:02 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr964942844
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
