anne élete :)

elég fura lehet ezt kívülállóként hallgatni.
sajnáltatom magam,amikor van egy full extrás pasim, aki még szeret is.
és elismernek miatta, gratulálnak,hogy az enyém.
igazából csak én nem örvendek a helyzetnek.

az öledbe pottyan a suli egyik legjobb pasija, aki eddig csapodár volt ,de most egy komoly kapcsolatot szeretne veled.
MIVAN?
jaa, elég durva.
annyira gyorsan történt minden.
végülis te is erre vártál, egy pasira aki megbecsül.
az még ráadás is ,hogy népszerű és jól néz ki.
és mégsem vagy boldog.
vagyis..
amikor vele vagyok akkor minden oké. jó vele lenni,
de néha felbukkan egy kép.
egy pillanatra bevillan egy arc.
egy darab belőled, a könnyed kis őrültségedből,igen.
az a baj ,hogy már A.-hoz is kötődöm, de E. ugyanúgy hiányzik, félek elveszíteni.

a szívem erősebben, jóval erősebben E. irányába húz.
de az agyam A.-hoz. (vagyis ,ha jót akarok magamnak társadalmi viszonylatban is, akkor A.-nál maradok)

és igazából annyira szánalmas vagyok.
barátnőm hívott egy koncertre, jó, elakartam menni alapból.
megnézem az eseményt.
és az első 'ottleszek' kié?
na?
E.-é. 
a másik felem ott lesz.
és annyira örültem neki,hogy semmi pénzért nem hagynám ki. ez mennyire normális? 
annyira szeretnék egy utolsó, önfeledt estét vele. csak ő és én.
ketten egy üveg lafiestával.
semmi komoly, minden csak játék. az életünk könnyed. 
hangosan kacagva az éj leple alatt.
a nyakában ülve szaladunk a kacskaringós ösvényen.
jézusom, csak még egyszer E.-vel egy ilyet!