'Már értem a mesét,
Jól csak a szíveddel látsz
Hát mindig itt legyél,
Hiszen semmi volnék Nélküled!'

Annyira csodás volt veled ez a hétvége.
Annyira imádtam, annyira imádok veled lenni ,ha lehetne,mindig melletted lennék.

ezt még a hétvége után írtam,csak kicsit megcsúszott.
amikor egymás karjaiban erre a számra chilleltünk.
édes,istenem. hogy én mennyire szeretem.

Annyira jól telt eddig.
Kicsit nyári szünet hangulatom ban.
Egész hétvégén E.-vel voltam,ami fantasztikus volt.
Ma találkozom megint E.vel utána pedig osztálytársaimmal.
Annyira jó ez a szabadság egy kicsit, csak élni a pillanatnak és azt csinálni amit szeretek.
A hétvégém egyszerűen fenomenális volt. Igen, azt hiszem megtaláltam a másik felem :)
YEAAH

mert te más vagy mint a többiek. és úgy ahogyan még soha senki mást+
négy hónapja szeretlek ♥

és annyira jó érzés volt ezt a verset kapnom tőled:
Ha völgy leszel, 
Én hűs patak benne 
Ha te vagy a patak, 
Én ívelt híd felette 

Ha út leszel, 
Én a szekér rajta 
Ha te a szekér, 
Én majd a pajta 

Ha mese leszel, 
Én gyermek, ki hallgat, 
Ha gyermek leszel, 
Én dal ki elaltat. 

Ha irka leszel, 
Én majd a lapja 
Ha te az irkalap, 
Én a vers rajta. 

Ha vers leszel, 
Én toll, mi leírja, 
Ha te a toll, 
Én sötétkék tinta. 

Ha telihold leszel, 
Én egy kis csillag, 
Ha csillaggá leszel, 
Kiválasztalak.

olyan csendes,nyugodt minden.
egy tökéletes ,pihengetős péntek este.
amikor egy üzenet láttán a szívem majd' megáll.
üzenet a nyárifiúmtól. 
egy pillanat alatt annyi minden felkavarodott bennem,de már nem úgy ,mint rég ,hogy teljesen lázba.
csak különös volt,leírhatatlan.
és érdeklődött felőlem,emlékezett a régi dolgokra.
úgy tűnt tényleg érdekli,hogy mi van velem. azért jól esett,hiszen a múltam jelentős részét ki tette, még ha nem is úgy ahogyan én szerettem volna. de közel egy évig Ő volt az álmom,az életem nagyrészt róla szólt. 
aztán kínok között beláttam,hogy nincs esélyem,így hát, nehezen,de túl léptem rajta.
és most ő keres, és ha nem is őszinte érdeklődés volt, és volt valami hátsó szándéka.
még ha ő még most is hülyére vesz és kinevet továbbra is , de akkor is jól esett, akkor is megnyugodott egy picit a lelkem :)

Soha nem elég jó, és sose lesz elég. Csak elfáradni tudok, pedig élvezni szeretnék.

Veszélyes dolog ez a szerelemnek nevezett tébolyodottság.
Szeretlek,ahogy bírlak és te?
Úgy tűnik,mintha csak én mozgatnék meg minden követ,a kapcsolatunkért.
Te meg csak úgy vagy,mert én maradtam neked.
Úgy tűnik már megint ugyanabban a csapdában állok, és őrülten fáj, a szívem belefacsarodik.
Biztosan velem van a baj...

Ez a dalszöveg annyira szép ,majdnem megkönnyeztem, lágyítsátok meg a szívetek miközben ezt hallgatjátok, és ízeljétek meg a dal hangulatát. :*

I walked through the door with you, the air was cold
But something about it felt like home somehow
And I left my scarf there at your sister's house
And you still got it in your drawer, even now

Oh, your sweet disposition and my wide-eyed gaze
We're singing in the car getting lost upstate
Autumn leaves falling down like pieces into place
And I can picture it after all these days

And I know it's long gone
And that magic's not here no more
And I might be okay
But I'm not fine at all

'Cause there we are again, on that little town street
You almost ran the red 'cause you were looking over me
Wind in my hair, I was there, I remember it all too well

Photo album on the counter, your cheeks were turning red
You used to be a little kid with glasses in a twin-size bed
Your mother's telling stories about you on the tee ball team
You tell me about your past, thinking your future was me

And I know it's long gone
And there's nothing else I could do
And I forget about you long enough
To forget why I needed to

'Cause there we are again, in the middle of the night
We're dancing around the kitchen in the refrigerator light
Down the stairs, I was there, I remember it all too well

And maybe we got lost in translation, maybe I asked for too much
But maybe this thing was a masterpiece 'til you tore it all up
Running scared, I was there, I remember it all too well

And you call me up again just to break me like a promise
So casually cruel in the name of being honest
I'm a crumpled up piece of paper lying here
'Cause I remember it all, all, all too well

Time won't fly, it's like I'm paralyzed by it
I'd like to be my old self again, but I'm still trying to find it
After plaid shirt days and nights when you made me your own
Now you mail back my things and I walk home alone

But you keep my old scarf from that very first week
'Cause it reminds you of innocence and it smells like me
You can't get rid of it 'cause you remember it all too well, yeah

'Cause there we are again, when I loved you so
Back before you lost the one real thing you've ever known
It was rare, I was there, I remember it all too well

Wind in my hair, you were there, you remember it all
Down the stairs, you were there, you remember it all
It was rare, I was there, I remember it all too well

Her heart was a secret garden
And the walls were very high
Her crown, coal-black bakelite
Like her eyes

I kissed her crimson mouth
Whispering desire and fear
A stone sunk into her chest
Her poky heart
And it was cold
Like my hand in hers

'Időnként különös és veszélyes volt,de a legtöbbször édes,rémült és ártatlan.

Sokan megszívlelhetnénk ezt a tanácsot..
'being happy doesn't mean you have it all
it means being thankful to the lord for all you have.'

te vagy az első gondolatom reggelente, és az utolsó mielőtt elalszom, 
veled álmodom, és egész nap a gondolatomban vagy.
csak arra várok mindig,hogy veled lehessek,
egy mosolyod, az illatod vagy akár a hangszíned már megédesíti a mindennapjaim.
kellesz nekem, fontos vagy számomra.
feltétel nélkül megbízom benned,
és ez nagyon veszélyes, függök tőled.
ma még nem sikerült kommunikálnunk,
de nem akarom megfojtani a szeretettemmel,
ezért is féltem annyira a csinosabbnál,csinosabb osztálytársnőitől,
a sportos barátnőitől,
akik nálam ezerszer vékonyabbak,szebbek és okosabbak.
akárhányszor belegondolok ebbe ,mindig elbizonytalanodom,
kevésnek érzem magam.
de tudom ,hogy nem szabad ezt előtte kimutatnom,
valamilyen szinten meg kell elégednem magammal 
és élvezni a vele eltöltött pillanatokat.

Tehát
visszavonhatatlanul,és végérvényesen belédszerettem E.!♥

Éhes vagyok.
Már megint.
Még mindig.
Egyfolytában.
Katasztrófa,ez a serdülőkor.
Eszem,eszem és ez az érzet nem múlik. 
Egy nagy pohár tej, extrás szendvics, leves, főzelék, csoki, kettő alma, két szelet hús, három paradicsom, egy müzliszelet.
Gusztustalan vagyok, de nem elég semmi.
Vagy csak a lelkem éhezik? És azt nem tudom ezzel oltani.

~EGY NAP jön majd valaki, aki olyan erősen megölel, hogy az összes törött darabod újra egybeforr!

Higyjetek ebben ,kérlek titeket!
Tudom nagyon nehéz,amikor már sorjában a sokadik fiúval találod magad szemben aki csak kihasznált, és nem adta meg neked amire vágytál, te csak szeretni és szeretve lenni szeretnél,de mindenki csak összetör. 
Tudom milyen lent lenni, sokáig. A sötétben élni magányosan és a többieknek ebből semmit sem megmutatni, iszonyat nehéz és rossz. De egyszer asok szenvedésnek meg lesz az ára. Amikor nem is számítunk rá,betoppan Mr.Tökéletes. Jön a tökéletes megjelenésével, a vicces természetével, és a csodás személyiségével. És rájössz ,pontosan Ő illik hozzád.De ahhoz hogy ezt felismerhesd,hogy rájöjj,a  kellő pillanatban,hogy 'igen Ő az aki kell!' ahhoz meg kell érned lelkileg, és meg kell ismerned magad,ami fájdalmas és kemény munka. De meghozza majd a gyümölcsét, és amikor már az Ő karjaiban leszel, elfelejtesz minden rosszat, és csak élvezned kell a jelent ;) 

nem igaz ,hogy nem veszitek észre.
Nem is olyan rég,pár hónappal ezelőtt magam alatt voltam teljesen. Mégpedig a gusztustalan fiúk miatt, a padlóra taszítottak,és olyan dolgokba keveredtem bele amikbe nem lett volna szabad. Elzülltem ,de ti ezt észre sem vettétek.
Aztán jött E.més kimentett az egész helyzetből,mostmár az értékszemléletem is helyreállt,látom mi a jó és látom mekkora hibákat követtem el. És E.,mellett végre boldog és kiegyensúlyozott vagyok.
Itt vagyok a tizennyolc életévemmel, a négy hónapos kapcsolatunkkal, és olyan szabályokat szabtok,mintha a középkorban élnénk. Tényleg nem értem.. Ismeritek,szimpatikus,tudunk magukra vigyázni. Nevetséges. A környezetemben mindenki el van engedve,mindenkinek megengedik a szülei.. Jó ,persze értem,hogy féltetek, de ez az élet rendje. És most sokkal jobb szerintem,hogy ha vele vagyok,mintha egy diszkóban fetrengenék holt részegen szomorúságomban.. 
Nem hiszem el,hogy nem veszitek észre,hogy Ő az akinek köszönhetem az újdonsült, célokkal teli , értelmes életem, és ennyit igazán megengedhetnétek..

haragszol,hogy nem voltam ott.
megígértem ,hogy elmegyek a meccsedre,igen. de itt már nem csak erről van szó.
egyedül nem szerettem volna menni ,mert nem ismerem azt a helyet, vagyis az a baj ,hogy az ott lévő embereket meg túlságosan is.
utálom az idióta lányosztálytársaid, hogy mindegyik odaáig van érted,és minden alkalmat kihasználnak,hogy flörtölhessenek veled valahogy.
utálom a nagy szerelmed, aki szintén ott lett volna, utálom már a lány gondolatát is ,mert tudom ,hogy neked mindig ő marad az első számú,mert ő volt az első, a legjobb a legfontosabb. és annyira fáj,hogy engem már nem tudsz annyira szeretni mint őt.
nagyon fáj,hogy én hiába szeretlek minden porcikámmal,hiába követek el mindent,úgy tűnik semmi sem elég.
kevés vagyok neked, kevés vagyok hozzád. üres,unalmas,gusztustalan.
nem is értem ,hogy képzeltem az egészet, én olyan kicsi és szerencsétlen és méltatlan vagyok egy olyan emberhez mint te.
és nem akartam ezzel megint ott szembesülni. hogy ott van a nagy rajongói táborod, akiket én mind egytől egyig utálok. és nem akartam ott állni idétlenül. nem akartalak égetni, sajnálom ,hogy ilyen vagyok.
talán igaza volt mindenkinek, neked nem én kellek. én hiába szeretnélek ennyire,ez édes kevés.

te jobbat,szebbet,okosabbat, jobb kiállásút érdemelsz.
én pedig csak egy idióta szerencsétlen nyomorék vagyok...

katasztrófa volt ez az éjjelem, kicsit felsokasodtak a problémák, mellesleg nagyon fáradt voltam, és végigszenvedtem az egész éjszakát, mellettem aludt nővérem, és ő ébreszgetett,mert álmomban sírtam,és hogy keljek már fel,legyen vége ennek a szörnyűségre.
talán mindent túlságosan a szívemre veszek,nem kellene mindent magamban cipelnem. :S

amikor már a padlón vagy, és azt hiszed nincs kiút..
akkor rájössz,hogy mekkora kincsek a saját testvéreid.
köszönöm,hogy vagytok nekem.
ez az emberi kapcsolat semmi máshoz nem hasonlítható,hiszen pontosan ismer,és egy helyről jöttetek,tudja a gyökered,ismeri minden lépésed ,de a cinkos társad és a támogatód.
legyen bármi is ,ő itt lesz veled,hiszen a lényed része.

igen,az vagyok ,csalódott.
egy mindenben tehetségtelen szerencsétlenség.
lehetetlennek tartom,hogy valaha én lehettem a legelső.
én értem elsőnek célba és én születtem meg,
akkor a többiek milyenek lennének? jézusom.

rosszat sejtek.
majd személyesen.
utálom ezt.
félek.
az a baj,hogy nagyon megszerettelek, és ez már veszélyes.
ki vagyok szolgáltatva neked.
nagyon könnyen megsebezhetsz.
és az általad ejtett sebek fájdalmasabbak a világ összes kínjánál.
nem akarok elvérezni, nem akarok megtörni,nem akarok összeomlani.

mert tudod lehet ez lenne a végső..

soha nem cigiztem élvezetből,nem kívántam a nikotint. nem akartam káros szenvedélyt. de amikor a világom éppen összeomlani készült, mindig szükségem volt valamire,amivel letudom vezetni a keletkezett feszültséget, és akkor ott volt egy szálnyi megoldás.
nagyon régen éltem már vele,mert tényleg csak vészhelyzetben folyamodtam ehhez. 
de úgy érzem nagyon közel állok hozzá,ismét.. :\

A szürke hétköznapokon mennyire vágyakozunk a hétvégére. Sok-sok kín és szenvedés után eljön a várva várt péntek. És? Minden ugyanolyan szörnyű.
Részt vettem egy eseményen,ahol azt hittem megtalálom a helyem,hiszen a jövőmben ezzel szeretnék foglalkozni ,de kudarcot vallott az egész, katasztrófa. Akkor a barátommal való találkozást kénytelen voltam lemondani,mert úgy volt,hogy találkozok az állítólagos barátaimmal,de lemondják az utolsó pillanatban..
Ja és mindennek a tetejében,elég kétségbeejtő üzeneteket kaptam a pasimtól, valami gáz van vele, és nagyon félek ,hogy valami régi sérelem, régi nő ügy ,ami miatt egy kicsit újra a padlón van, és ha mellettem ilyenen tud emésztődni,akkor az elég nagy katasztrófa.
Szerintem beletemetkezem a tinédzser öngyilkosról szóló könyvembe..
Az legalább még kíváncsi rám.. vagy csak nem tud lemondani , eltaszítani magától..

Szerelmes vagyok,igen ,három és fél hónapja ő az enyém és én az övé, és életem eddigi legszebb időszaka volt ez. minden tökéletes benne,egyszerűen szeretem ahogy van ♥




'when someone's hapiness is your hapiness,that is love'

'Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket, és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.'

'Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.'

'You're everything I need and more'

"Enyém vagy..
Ehetlek reggel és kortyollak éjjel,
Magamra önthetlek,
Megmosol szépen, tudom,
Neked mindenemet odaadom."

'you're the best thing on my life'


Mára ennyi szerelmes szösszenet, majd még gyűjtögetem a számomra különlegeseket :)

A bánat? egy nagy oceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.


Egyik irodalom órán elmélkedtünk a boldogság fogalmáról. Mikor vagyunk igazán boldogok?
Mikor gondoljuk azt ,hogy boldogok vagyunk? Kinek mi kell a boldogsághoz?
A boldogság tulajdonképpen csak egy pillanat,amikor minden rendben van,amikor minden passzol,akkor egy pillanatig érezhetjük az elégedett örömöt. Mi válthatja ezt ki belőlünk? Valakiből csak egész kevés dolog, de én azt mondom ,úgy érdemes élni,hogy minél több dolgot tudj értékelni,minél több mindennek tudj örülni. Hogy a reggeli kakaód,finoman gőzölögve vár az ágyad mellett,hogy a buszon találkozol egy régi ismerőssel, hogy a feladat megoldására egyedül jössz rá,hogy a folyosón elkapsz egy mosolyt... Nem szabad túl sok elvárásunknak lenni ezzel kapcsolatban,hiszen mire való ez az élet,ha nem arra ,hogy boldogok legyünk?

A vers sokkal inkább arról szól,hogy a bánat milyen hatalmas, és a bánat egy aprócska kis része az öröm,ami időleges,rövidke pillanat ,ami nagyon értékes ,mivel könnyen tovaszáll,de ennek kapcsán merült fel a boldogság fogalma.

Irodalom óra, amelyeket egyre jobban szeretek. A romantikus versek, teljesen megérintenek,és az óra nem is tanóraként fogható fel ,hanem ,boldog idő töltésként. És most ahogy visszagondolok eddigi életemre, a versek mindig is fontos szerepet kaptak. Szeretek rajtuk elmerengeni, nevetni , elmélkedni vagy éppen sírdogálni,a mái napig. Szeretem ahogyan hatást gyakorolnak rám,szeretek a valóságra rádöbbenni, vagy éppen egy álom világba kergetni magam.
És valahogyan így van ez a zenékkel is , nincs konkrétan kedvenc stílusom, nem tudom beskatulyázni az ízlés világom,mindig azok tetszenek meg ,amik egyszerűen hatást váltanak ki belőlem,aminél úgy érzem ,hogy ha hallgatom egy kicsit több leszek általa vagy legalább egy kicsit másabb. Ami elindít bennem vagy egy értelmi vagy egy érzelmi hullámot.
Csodálom azokat az embereket,akik ilyeneket képesek létrehozni, megalkotni. És én akármennyire is szeretnék ehhez hasonlóakat ,nem megy , talán nincs meg hozzá a vénám, vagy csak még nem mertem elrugaszkodni..
Szeretném magam kifejezni, akár versekkel, zeneszövegekkel ,fényképekkel, rajzaimmal vagy éppen az öltözködésemmel, csak valahogy soha nem találom meg... nem találom meg magam..