imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

nem igaz ,hogy nem veszitek észre..

2013.10.19. 15:02 | ~anne | Szólj hozzá!

nem igaz ,hogy nem veszitek észre.
Nem is olyan rég,pár hónappal ezelőtt magam alatt voltam teljesen. Mégpedig a gusztustalan fiúk miatt, a padlóra taszítottak,és olyan dolgokba keveredtem bele amikbe nem lett volna szabad. Elzülltem ,de ti ezt észre sem vettétek.
Aztán jött E.més kimentett az egész helyzetből,mostmár az értékszemléletem is helyreállt,látom mi a jó és látom mekkora hibákat követtem el. És E.,mellett végre boldog és kiegyensúlyozott vagyok.
Itt vagyok a tizennyolc életévemmel, a négy hónapos kapcsolatunkkal, és olyan szabályokat szabtok,mintha a középkorban élnénk. Tényleg nem értem.. Ismeritek,szimpatikus,tudunk magukra vigyázni. Nevetséges. A környezetemben mindenki el van engedve,mindenkinek megengedik a szülei.. Jó ,persze értem,hogy féltetek, de ez az élet rendje. És most sokkal jobb szerintem,hogy ha vele vagyok,mintha egy diszkóban fetrengenék holt részegen szomorúságomban.. 
Nem hiszem el,hogy nem veszitek észre,hogy Ő az akinek köszönhetem az újdonsült, célokkal teli , értelmes életem, és ennyit igazán megengedhetnétek..

(1) Tumblr

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr95586571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása