nem igaz ,hogy nem veszitek észre.
Nem is olyan rég,pár hónappal ezelőtt magam alatt voltam teljesen. Mégpedig a gusztustalan fiúk miatt, a padlóra taszítottak,és olyan dolgokba keveredtem bele amikbe nem lett volna szabad. Elzülltem ,de ti ezt észre sem vettétek.
Aztán jött E.més kimentett az egész helyzetből,mostmár az értékszemléletem is helyreállt,látom mi a jó és látom mekkora hibákat követtem el. És E.,mellett végre boldog és kiegyensúlyozott vagyok.
Itt vagyok a tizennyolc életévemmel, a négy hónapos kapcsolatunkkal, és olyan szabályokat szabtok,mintha a középkorban élnénk. Tényleg nem értem.. Ismeritek,szimpatikus,tudunk magukra vigyázni. Nevetséges. A környezetemben mindenki el van engedve,mindenkinek megengedik a szülei.. Jó ,persze értem,hogy féltetek, de ez az élet rendje. És most sokkal jobb szerintem,hogy ha vele vagyok,mintha egy diszkóban fetrengenék holt részegen szomorúságomban..
Nem hiszem el,hogy nem veszitek észre,hogy Ő az akinek köszönhetem az újdonsült, célokkal teli , értelmes életem, és ennyit igazán megengedhetnétek..
nem igaz ,hogy nem veszitek észre..
2013.10.19. 15:02 | ~anne | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.