Irodalom óra, amelyeket egyre jobban szeretek. A romantikus versek, teljesen megérintenek,és az óra nem is tanóraként fogható fel ,hanem ,boldog idő töltésként. És most ahogy visszagondolok eddigi életemre, a versek mindig is fontos szerepet kaptak. Szeretek rajtuk elmerengeni, nevetni , elmélkedni vagy éppen sírdogálni,a mái napig. Szeretem ahogyan hatást gyakorolnak rám,szeretek a valóságra rádöbbenni, vagy éppen egy álom világba kergetni magam.
És valahogyan így van ez a zenékkel is , nincs konkrétan kedvenc stílusom, nem tudom beskatulyázni az ízlés világom,mindig azok tetszenek meg ,amik egyszerűen hatást váltanak ki belőlem,aminél úgy érzem ,hogy ha hallgatom egy kicsit több leszek általa vagy legalább egy kicsit másabb. Ami elindít bennem vagy egy értelmi vagy egy érzelmi hullámot.
Csodálom azokat az embereket,akik ilyeneket képesek létrehozni, megalkotni. És én akármennyire is szeretnék ehhez hasonlóakat ,nem megy , talán nincs meg hozzá a vénám, vagy csak még nem mertem elrugaszkodni..
Szeretném magam kifejezni, akár versekkel, zeneszövegekkel ,fényképekkel, rajzaimmal vagy éppen az öltözködésemmel, csak valahogy soha nem találom meg... nem találom meg magam..
a művészet és én?
2013.10.08. 16:07 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr655557177
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
