A bánat? egy nagy oceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
Egyik irodalom órán elmélkedtünk a boldogság fogalmáról. Mikor vagyunk igazán boldogok?
Mikor gondoljuk azt ,hogy boldogok vagyunk? Kinek mi kell a boldogsághoz?
A boldogság tulajdonképpen csak egy pillanat,amikor minden rendben van,amikor minden passzol,akkor egy pillanatig érezhetjük az elégedett örömöt. Mi válthatja ezt ki belőlünk? Valakiből csak egész kevés dolog, de én azt mondom ,úgy érdemes élni,hogy minél több dolgot tudj értékelni,minél több mindennek tudj örülni. Hogy a reggeli kakaód,finoman gőzölögve vár az ágyad mellett,hogy a buszon találkozol egy régi ismerőssel, hogy a feladat megoldására egyedül jössz rá,hogy a folyosón elkapsz egy mosolyt... Nem szabad túl sok elvárásunknak lenni ezzel kapcsolatban,hiszen mire való ez az élet,ha nem arra ,hogy boldogok legyünk?
A vers sokkal inkább arról szól,hogy a bánat milyen hatalmas, és a bánat egy aprócska kis része az öröm,ami időleges,rövidke pillanat ,ami nagyon értékes ,mivel könnyen tovaszáll,de ennek kapcsán merült fel a boldogság fogalma.
öröm,boldogság?
2013.10.08. 16:37 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr405557200
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
