imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

újra blog. visszatértem :)

2014.03.05. 22:02 | ~anne | Szólj hozzá!

Annyira régen jártam már a blogomon, hogy elfelejtettem a jelszavam is teljesen, aztán félóra töprengés után feltörtem a saját oldalam :)
Mi értelme van ennek az egész oldalamnak? 
Egyes cikkeim egész sokan megtekintik,másikat meg alig páran.
Minek írom? Kinek írom? Jól esik magamból kiírni mindent, papírra vetni (?!) inkább a virtuális világban már csak lejegyezni, a gondolataim, észrevételeim ,vagy éppen a problémáim.
Emlékszem a kis szemüveges két copfos 8éves kislányra,aki voltam anno, és nem mondtam el senkinek a dolgaim, és a szüleim aggódtak ,hogy befelé fordulok, nem voltak barátaim sem. Ekkor megajándékoztak egy gyönyörű türkizkék,kemény fedeles, pillangós notesszel. hogy én azt mennyire szerettem! És azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan vezetem kézírással életem történetét :) 
Néha nagyon jól esik felütni egy random napon, és jót mosolyogni az akkori gondolkodásomon.
Aztán egyszer csak jött ez a gondolat,hogy csináljak blogot, de olyan szétszórt ez is mint,én, és lehet senki sem érti meg ,vagy túl kicsinyesnek tartja,de ha már egyszer csak mosolyt csalok vele valakinek az arcára ,már akkor megéri.
És nem követek különösebb szabályokat,rendszert. Írom ,amit jól esik ,ami épp foglalkoztat,ahogyan eddig is.
Szóval visszatértem, folytatom!


A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr25375528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: blog gondolatok problémák napló írás
süti beállítások módosítása