amennyire csak tudtam elbasztam mindent.
itt volt előttem az életem szerelme, amilyen tökéletes lett volna, és én szalasztottam el.
én engedtem el a kezeim közül.
én tehetek a nyomorúságomról ismét.
és választottam a rosszat.
és még ha nagyon szeretném visszacsinálhatnám.
de nem,már így is túl sok sebet ejtettem,még többet ejtenék.
színészkedve fogom élni az elkövetkezendő hónapokat, belebolondulok?
vagy egy álarc mögött is lehet boldog egy ember?
mindig mindent elrontok.
a sors tálcán hozza nekem.
és én elcseszem az egészet!
vége mindennek
2013.06.10. 22:40 | ~anne | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.