imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

játszunk!

2013.03.16. 20:02 | ~anne | Szólj hozzá!

'játszunk szerelmest, tudod olyan veszedelmest!'azt hiszem ennyi amerikai romantikus nyál után ,már teljesen felspanolva érzem magam ,hogy én is színt valljak. fel keressem azt ,akiért nap ,mint nap felébredek és harcolok. akiért szívem dobog. HAHAHAHHH. csak kár,hogy neki egy ribanc kell és nem én. az életem nem egy film,és hiába futok a repülője után,nem fogok odaérni az utolsó pillanatban,és ő nem fog mident maga mögött hagyva visszajönni hozzám,és a karjaimba ugrani. és nem fogunk nosztalgiázva romantikázni a töltésen, nem fogunk újra bolyongani a sátrak között,és nem fogok a nyakába ugrani,a quimby koncerten a színpad mellett. pedig hiányzik,nem is kicsit. hiányoznak a kék szemei és az az idétlen fehér folt a hajában. hiányoznak a szarkasztikus megjegyzései. de ez már sosem lesz az enyém, és én nem leszek felhőtlenül boldog. mert az életem ,nem pedig egy idétlen amerikai film. pedig de jó  is lenne ,ha az lenne...

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr405138536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása