imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

nagyszülői ház

2012.10.22. 20:21 | ~anne | Szólj hozzá!

nehéz volt felfogni ,hogy utoljára járhatunk itt. ez a hely mindig különleges erővel bírt. itt mindig megtalálhattuk a nyugalmunk ,a békét. emlékszem ahogy beléptem régen ide, egyből megcsapott az a friss ,összetéveszthetetlen pogácsa illat ,amilyet csak az én drága Mamám tudott sütni.
eszembe jutottak a kivételes ünnepek ,amikor a harmónium hangja zengette be a kis szobát, amikor Tata csodálatosan játszott rajta. feltekintettem a  padlásra,gyermekkori csínjeink tetthelyére , eszembejutott az innen kicsent lekvárok íze. és ahogyan végigjártam az egész épületet, a szívemben csak gyűltek,gyűltek a könnyek. nehéz volt elhinnem,hogy ez mind elillan. a szemem beakarta kebelezni az egészet, minél pontosabban,minél aprólékosabban megakartam jegyezni az összes zúgot az összes részletet,hogy akármikor felidézhessem , ezt a megmagyarázhatatlan érzést.

407457_253022834770888_174902325916273_641622_407214526_n_large

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr284863198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása