imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

hercegem.. kérlek holnap!

2012.09.29. 01:47 | ~anne | Szólj hozzá!

annyira gyorsan és meseszerűen történt az egész ,gyanúsan tökéletes volt.
megjelentél, az okos, a kiegyensúlyozott, a helyes, az izmos ,a jó kiállású férfi, és illedelmeségeddel egyből a családom szívébe loptad magad.
jöttél a megigéző mosolyoddal, leültél mellém, és ,mint valami isteni csoda megszólítottál. nem voltál egy cseppet sem tolakodó, olyan udvarias voltál ,mint még senki. volt benned valami ,ami teljesen megfogott. ahogyan beszélgettünk, észre sem vettük ,de már 3 órája csak mondtuk mondtuk és mondtuk. megbeszéltük az élet nagy dolgait, és tetszett az érett felfogásod, tetszett ,hogy van benned valami régi, olyan ,mintha egy lovag lennél vagy ilyesmi. a felhők felé repítettél. iszonyat boldog voltam. megtaláltam az igazit. és aztán...
kerestelek,kutattalak. de te csak elbújtál..
majd kiderült, túl fiatalnak tartasz és amúgy is az ország másik felében kaptál munkát, holnapután költözöl. 
darabokra hullottam. a padóra rogytam és nem tudtam mást csinálni ,csak sírni sírni és sírni. eljött a hercegem ,hagyta ,hogy megismerjem ,utána eltűnik és összetör.
holnap. egy esély. nagyon halványka, nagyon vékony esély,de lehetséges ,hogy ott leszel. ott ,ahol megismerkedtünk. leülök melléd, és kifaggatlak, csak még egyszer beszéljek veled, csak bizonyíthassak ,hogy korom ellenére érett vagyok. csak halljam még a megnyugtató hangszíned, lássam a vibráló mosolyod, csak még egyszer veszhessek el a szemeidben. csak adj egy utolsó darabot magadból. szeretném,szükségem van rád!

Img_0299__283_29_large

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr744809348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása