anne élete :)

Nap nap után.. A szürke dolgozós napjaim :| Fárasztóak unalmasak, munka közben sokszor gondolkozom az életemen, a világ dolgain, és még jobban elszomorodok.
És akkor... Ma a monoton munkám közepette, megpillantottalak. De nem láttalak még ezelőtt , de valami volt benned. A megjelenésed, a mosolyod vagy valami... Annyira néztelek ,hogy sikeresen felbuktam s kiejtettem ami a kezemben volt. De te odajöttél és segítettél,nem hittem, el ,hogy ez valóság lehet.
Utána új munka jött ,kettesével kellett dolgozni, veled lettem párba. valami vicces beszólással kezdted, utána pedig ömlöttek belőlem a szavak és belőled is. :) Elbűvöltél a kitűnő meglátásoddal, a világról alkotott véleményeddel. 
Már mindenről beszélgettünk amikor feltetted ezt a kérdést:
-És ismered a barátnőmet? Ő is abban a suliban tanult ahol te.
A lélegzetem elakadt, és a szívembe hatolt jó mélyen a fájdalom. 
-Hogy kiiit? :O -kérdeztem dadogva. De miután ráeszméltem az arckifejezéséből ,hogy nem viccel, pontosítottam:
-Hogy kit? Mármint mi a neve? :) - közben egy cseppet sem érdekelt, ki ez a lány.
Csak magamban hüledeztem tovább csendesen, és azon gondolkoztam,hogy miért akasztott ki ez a tény ennyire. El is búcsúzott,hiszen véget ért gyorsan a közös munkánk, és vissza kellett mennie. Egy kis idő múlva ,amikor rajta gondolkoztam,és azon tűnődtem,hogy barátok leszünk,nem törődök a vonzerejével,amikor megjelent mögöttem.
-Anna a neved ,ugye jól emlékszem?- és belenézte a szemibe és elbűvölődtem.
-Aha -csak ennyit tudtam kinyögni,mint valami ostoba liba.
-Akkor holnap neked sem kell bejönnöd,majd csütörtökön találkozunk! Szia!- és ha jól láttam még kacsintott is egyet mellé :)
~alig tudok valamit rólad, de már is elloptad a szívem :)