Tervekkel és vágyakkal próbáljuk feldobni üres, szánalmas életünket. Hajkurásszuk álmaink ,miközben észre sem vesszük,hogy az életünk igazán fontos tényezői már nem is léteznek. Ráeszmélünk ,hogy az életünk csak egy unalmas rohanás,semmi értelme és értéke nincs. Kétségbeesetten kutatunk a kiút felé , keressük a világosságot az alagút végén ,de rá kell jönnünk már rég elvesztünk.
elvesztünk,már rég.
2012.06.26. 14:22 | ~anne | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.