az a legijesztőbb az egészben ,hogy akkor jövünk rá a dolgokra,hogy mennyit jelentenek számunkra,mikor elvesztettük már azokat.. :|
de ez még fájóbb,ha mi írtottuk ki az életünkből..
ÉN szakítottam vele ,egy másik fiú miatt,aki csak egy idióta beképzelt gyerek.
ÉN nem válaszoltam az Ő üzeneteire.
ÉN miattam szenvedett annyit..
és most ,hogy látom,hogy egy másik lánnyal boldog.. nagyon fáj,és hiányzik.. tudatosult bennem,hogy mennyit vesztettem :|
NORMÁLIS VAGYOK?
hiányzik ,hogy beszéljünk. hiányzik a mosolya. hiányzik a határozottsága. hiányzik az bátor tekintete. hiányzik a megjelenése,a masszív vállai,az izmos karjai,a megfeszülő ér a homlokán. hiányzik ahogyan végig simítja az arcomat.
volt benne valami férfias,valami ami nagyon megfogott.
és hagytam veszni..
ezek után megérdemlek minden szenvedést .. :|
hiányzol nagyon L.! :|
és ráadásul most van egy másik fiúm. vele mi lesz? :| őt is dobjam ki? hagyjam el? szenvedjen ő is?
HALMOZZAM még a gonoszságom?
igazából szeret(t)em?!
2012.04.07. 17:12 | ~anne | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.