anne élete :)

Anyukám mesélt egy történetet,hogy apukám előtt volt egy nagy szerelme, és láttam azt a csillogást a szemében ,amikor róla beszélt, persze a fiú egyszer csak nem kereste, és azóta nem tud semmit róla,nem is érdekli, de az szerelem volt. Emlékszik a finom szappan illatú nyakára, a mosolyára,és a hosszú beszélgetésekre. Nem tartott sokáig,de emléke örökké megmaradt benne..Persze harminc év távlatából már csak egy kellemes emlék,de érezhető az éveken áttűző boldogság.

Mindenkinek van egy Szerelme. A szerelme, az első. A tökéletes. A nagybetűs szerelmed,akitől tényleg letaglózol,akinek a láttán eláll a lélegzeted,aztán persze plátói marad, és sok-sok minden történik,de változik valami?
Tudom ,hogy nem működött volna, sőt sohasem működne.. 
Mégis.. Most ahogy újra beszélünk,csak egy szülinap kapcsán ,de mégis. 
Felelevenedtek az emlékek, sok minden újrajátszódott bennem.
A furcsa lénye,az arcoskodása,de közben én láttam benne az érzelmes fiút is. Vajon csak álca az egyik?
De miért keresett ,miért kellettem volna neki?Vagy csak kalandnak kellettem volna? Mi lett volna ha hagyom?
A mostani barátnője alapján, oké nem vagyok az esete. De a nagy szerelme, eléggé hasonló hozzám, sőt még nem is az a tipikus bunkó,hanem kedves is. Akkor miért kellett vele bunkóznom,hogy megtartsam? Miért nem mertem előtte önmagam adni? 

De ahogy beszélünk,felszínre került, az a hatalmas fájdalom is amit okozott.. Most is kicsit csalódott lettem,és éreztem azt a hatalmas űrt,amit itt hagyott akkor nekem..


Igen,valószínűleg ez csak emlék marad örökké. Egy egyben keserű és édes emlék. Aminek így kellett lennie. Össze kellett törnöm akkor,hogy most én lehessek. És igen, szerettem volna minden áron vele lenni, de nem működött volna. És soha nem is fog.

De azért még egyszer megkérdezném tőle ,őszintén ,hogy részéről mi volt ez az egész, Ő mit érzett akkor..