Hajnalodik, felriadok gyötrő álmaimból. Már megint ugyanaz az álom,hogy Ő elhagy én pedig szenvedek. Kinyitom a szemem és látom Őt teljes életnagyságban ,nyugodt arccal alszik, hallom halk szuszogását ,ami megnyugtat teljesen. 
Aztán valami hirtelen meggondolatlan gondolatnak köszönhetően megnézem az üzeneteit.. Amit persze kár volt.. Találok kétes dolgokat. A szívem háromszázzal ver, eldobom a telefonját. Idegesen kapkodok levegő után, hozzábújok, de ellök. Kimegyek a levegőre, sétálok pár kört, futok.. Megpróbálom higgadt fejjel kivesézni a látottakat. 
Szóval egyértelmű,hogy a lánynak Ő kell. De Ő az enyém, és Ő nem hagyna itt. Igaz ,hogy ez a lány százszor szebb,csinosabb,okosabb ,de Ő engem szeret,remélem.. Ez a kis csicska leányzó meg csak álmodozik róla, de hiába Őt nem is érdekli,hahaa. Biztosan, tudom. Mellettem fekszik,nekem ír verseket, miattam lógja el az utolsó óráit. Engem szeret. És ez a lány hiába próbálkozik,Ő ki fog tartani mellettem. Megígérte. Hiszek neki. Remélem...
