Egy kicsit elvéreztem..
Kicsit megijedtem őszintén szólva, vagy nem is tudom,mi történt.
Hirtelen berobbantál az életembe ,körülbelül öt hónappal ezelőtt, nemsokára négy hónaposak leszünk,és az azóta eltelt idő életem legszebb időszaka volt,mellette egyszerűen újjászülettem. Mellette érzem ,hogy igazán élek.
És olyan közel engedtem a szívemhez,mint még ahogyan eddig senkit sem. Túl sebezhetőnek éreztem magam, nem tudom mi történt pontosan. Egyszerűen undorodtam magamtól,és szégyelltem magam előtted, gyűlöltem magam, ami nem volt újdonság számomra,csak előtted is megmutatni,ezt az arcom. Nagyon édes voltál,támogattál,olyan löketet kaptam tőled,hogy majdnem elhittem,hogy ennyire csodálatos lennék,viszont azt is láttam rajtad,hogy kicsit megijedtél tőlem.
Igen,én is megijednék magamtól, le kell küzdenem ezt az önutálatot,önbizalmat kellene szereznem,mert ez a kapcsolatunk rovására mehet,sőt minden rovására, a jövőm,az iskolai eredményem rovására.
negatív önkép?!
2013.10.06. 21:35 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr175554523
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
