imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

csak dúdolni halkan

2013.09.11. 13:37 | ~anne | Szólj hozzá!

annyira megfogott ez a szöveg,muszáj ide leírnom. ráz a hideg akárhányszor felcsendül.



Jéghideg ágyban ébredek, tudod
Fény mossa az éjszaka ráncait.
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Nem vagy itt.

Most sokáig nem látlak, tudod,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem.
Lepedőm markolja sóhajod,
Csak te mondod így ki a nevem.

Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltető vizemet.
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér:
én ott vagyok veled.
Ott vagyok veled

Többet nem tudok, 
Csak neked dúdolni halkan.
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van.

Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó.
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.

Reszket a föld, ha hozzám ér
Egy-egy békés gondolat,
Amit nekem küldesz el,
Amiben magad is benne vagy
benne vagy.

Többet nem tudok,
Csak neked dúdolni halkan.
Néznek a csillagok.
Bennem most is béke van.
Többet nem tudok,
Csak neked dúdolni halkan.
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van.

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr925507345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása