Ne legyél irigy ,nem szabad!
Tudom,hogy a legjobb barátnőm,de nehéz úgy létezni,hogy egy topmodell bombázó van mindig melletted.
Aki mellett fel sem tűnsz az embereknek.
Tudom,ne elégedetlenkedjek, van aki így szeret ,meg nem a külső a minden. stbstb.
De neki minden kijutott, a melltől kezdve, a szép arcon át, minden!
Én meg olyan tehén, kopott gnómnak érzem magam mellette..
Ráadásul most van ez az egész szavazósdis,hülyeség,amibe véletlen keveredtünk bele , és neki már ezerszer több lájkja van ,mint nekem. Nem mintha akarnék győzni,meg versengeni,csak rosszul esik. Meg tudom ,hogy ez nem jelent semmit,de akkor is.
Mindig is önbizalomhiánnyal küszködtem.
Magasságommal kitűntem mindig is a tömegből,amit iszonyúan utálok, pedig legszívesebben elrejtőzködnék.
A hajammal is felhívom magamra a figyelmet, a szalmakazal göndörségével, leginkább egy oroszlánra hajazok.
A ciciimmel sem voltam soha kibékülve.
A hasamról ne is beszéljünk.
Meg a többiről sem.
Szóval nem érzem magam, jónak, kicsit sem.
Most ,hogy itt van nekem E., annyit bókol.
És elmondja,hogy mennyire gyönyörűnek és különlegesnek tartja a hajam. Hogy mennyire szexi a hasam és a combjaim. Hogy a melleimbe pedig szerelmes.
Ilyenkor kicsit kezdem elhinni. Múltkor már amikor elmentem a tükör előtt, úgy néztem bele ,hogy lehet tényleg van benne valami igazság és nem kellene utálnom magam, és minden áron feszengeni ,amiért ilyen vagyok.
Ha már ez jutott,élvezhetném is .
Csak aztán jönnek az ilyen esetek és teljesen elbizonytalanodom.
önbizalom.. de így hogyan?
2013.08.28. 00:38 | ~anne | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.