anne élete :)

Apukámtól kaptam tavasszal kettő darab fesztiváljegyet, amire úgy volt,hogy a legjobb barátnőmmel megyek,ahogyan tavaly is ,ami iszonyatosan jó volt,de kiderült,hogy ő nem lesz itthon akkor.
Szóval kicsit félve, elhívtam E.-t,hogy fesztiválozzunk együtt. Ami egy megpróbáltatásnak tűnt,hiszen négy napig sülve-főve együtt,biztosan jó ötlet?



Féltem ,hogy rám un,hogy nem úgy sikerül ,ahogy elterveztem,de ki kell próbálni, én bíztam benne, elhívtam.
Bár amikor beleegyezett, azt hitte viccelek, és utána jött rá ,hogy mivel már megígérte muszáj eljönnie. 
Szóval voltak fenntartásaim vele kapcsolatban.
És eljött a várva várt nap, szerdán neki vágtunk..
Mondjuk nem éppen a legkönnyebben indult,mert képzeljétek ,felállítjuk a sátrat, erre jönnek A.-ék (!!!) és lesátoroznak mellénk.. JÉZUSOM. Ennél szebben nem is alakulhatott volna. Mint egy rossz vígjátékban, akkor ha éppen E.-vel a sátorban szórakozunk, áthallatszik a mellettünk lévő sátorba ,ahol ott van A.,az exem. Féltem ,hogy majd elszólja magát ,vagy kapunk egy-két csípős megjegyzést tőle, de a néhány ribancon kívül akit éjszakánként becipelt,mást nem kellett elviselnünk.
Tehát hangolódtunk az esti programokra, belevetettük magunkat a koncertekbe, tomboltunk, táncoltunk, ittunk, éltük nagyon.
Azt hiszem, bátran mondhatom ,hogy életem egyik legszebb napjai voltak. Rengeteget nevetek mellette, imádok vele lenni. Nem tudom mihez hasonlítani.
Negatívumokat aligha tudok felsorolni. Annyit, hogy ott volt a volt barátnője,akivel 2 évig együtt voltak, élete nagy szerelme, és akármennyire is próbálta tagadni, ha belebotlottunk, láttam ,hogy zavarja. 
Igazából kicsit mindig ott motoszkál bennem,hogy vajon vele jobban érezte magát? Vele is ennyit nevetett? Neki is ugyanezeket mondta? Őt is ennyire szerette? 
A másik dolog ami szöget ütött a fejembe,az pedig a kis barátnőcskéje. Amikor már kicsit ittasan kutattam a telefonjában,rábukkantam egy sms-re,tőle.. És láttam ahogy szívecskéket küldözget a drága leányzó neki.Nagyon nem szimpatikus ez a csaj, még mielőtt E.-t ismertem volna, akkor sem volt az. Az első szerelmemmel jár, ráadásul iszonyat szép (ami ismételten egy indok hogy ne szeressem). És amikor odajött hozzánk egy koncerten, és vicsorogva bemutatkozott, valahogy nem volt hangulatom jópofizni. Szimplán nem vettem el a kezem, amit már rázott. Ehhez is hatalmas lélekjelenlét kellett,hogy ne rúgjam fejbe.
Nem könnyű az emberfiának, ha egy adonisz a barátja.
De édes Istenem, mekkora szerencsém van vele.
Soha nem értettem,hogy lehet valaki együtt évekig együtt valakivel.
Azt hiszem most már, kezdem sejteni. Belőle nem elég, soha. Ezek a napok is olyan gyorsan elröpültek,imádtam. Vele aludni, vele enni , vele lenni, vele élni. Minden egyszerűbb mellette.
És már két napja nem láttam. Iszonyatos űr tátong bennem azóta. Olyan mintha négy napig tömnének, éjjel-nappal a legínycsiklandóbb falatokkal, kényeztetnének a legfinomabb masszázsokkal, kiszolgálnának, ahogyan csak szeretnéd. Utána hirtelen kiszakítanak és egy sötét szobába zárva kell ülnöd,néha esetleg hozzád vágnak egy kis száraz kenyeret. 
Pontosan ezt érzem most is,de ő is azt mondta ,hogy hiányol.
És amikor kételyeim támadnak ,azzal kapcsolatban ,hogy csak nekem volt ilyen meghatározó élmény,csak én szeretem ennyire,hogy esetleg neki ott van a kis barátosnőcskéje,azzal az idióta fejével,akkor kapok tőle egy ilyen üzenetet :
"Nem nagyon tudom leírni mennyire élveztem! Többször is nekifutottam,hogy leírom ,de mindig ahogy megfogalmazom ,kevésnek tűnik.. Talán a legpontosabb az ,hogy egész életemben emlékezni fogok erre a négy napra. És nagyon örülünk,hogy valahogy összegabalyodtunk. Ha te nem jössz akkor...soha nem tudom meg milyen ennyire boldognak lenni :) Te rángattál ki a gödörből,egészen a hegycsúcsig :* "
Ilyenkor a kételyeim messze szállnak, és csak arra tudok gondolni,hogy mennyire szeretem, és mekkora szerencsém van ;)