2013.07.23. 07:59 |
~anne
|
Hiányolom azokat a napokat,amikor amiatt esett nehezemre felkelni korán reggel,mert fáradt voltam, az előző esti közös boldog lógásunk miatt.
De most már a fáradtság sem érdekel, miattad gyötrődve forgolódtam egész éjszaka, és azért nem szerettem volna felkelni ,mert iszonyúan szomorú és zavarodott voltam.
Annyira boldog vagyok Veled,minden tőlem telhetőt megteszek,erre te jössz azzal,hogy adjak már egy kis bizalmat, és hogy látszik,hogy nem tudsz engem boldoggá tenni.
Kérlek ,ne csináld ezt,mert ez nekem olyan ,mintha valaki a szakítás végén azt mondaná ,hogy bocsi,de jobbat érdemelsz.
Miről beszélünk?
A legjobb dolog ami velem történhetett ,az Te vagy.
És sajnálom,hogy féltékeny vagyok, arra lányra akivel majdnem összejöttél ,csak ő elutasított, és együtt ebédeltek,amíg én nyaralok. Csak egy kicsit gondolj bele a helyzetembe. Azért van ez az egész ,mert.... BELÉDSZERETTEM.
Ne hülyéskedj ,kérlek. Ne hagyj cserben. Ne hagyd ,hogy darabokra hulljak,nem bírnám.
Nem bírom nélküled, még pár napot is alig.
Kérlek,legyen olyan ,mint rég.
Kérlek,legyek elég jó neked.
Nagyon szeretném.
Nagyon szeretlek.
Sajnálom,ha néha idétlenül viselkedek, de kérlek nézd el nekem.