imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

azt hiszem többé már nem állok fel, soha soha többé.

2013.06.27. 18:50 | ~anne | Szólj hozzá!

megint ugyanaz a történet, és attól félek a vége is ugyanaz lesz..
megint megjelenik valaki, aki felforgatja az életed.
ugyan az ,mint a nyári fiúnál.
találkoztok egy véletlen folytán,nagyon jól egymásra vagytok hangolva.
ő keres,miatta találkoztok megint.
és engedi ,hogy belehabarodj.
és meg van benne az a kevés plusz,amit keresel..
elhiszed,hogy minden rendben.
egy pár pillanatig az oldalán vagy, vagyis a mennyországban repdesel.
és akkor...
egyszer csak jönnek azok az apró,bosszantó jelek..
amik már tudod ,hogy rosszat sejtetnek.
megszakad minden, a fellegekből, a pokol kínkeserves gödrébe pottyansz.
és kétségek között  gyötrődhetsz.
jön a sok-sok álmatlan,átsírt éjszaka.

igen, E. sem volt más. a nyári fiú pepitában.
találkozgat a volt barátnőjével, nem írja le konkrétan,de volt osztálytársa... tudom ,hogy vele volt.
ki tudja ,mit csináltak..
vagyis az a baj ,hogy tudom
fáj,hogy az utolsó szilánkos darabokkal próbáltam szeretni valakit, bízni valakiben, de már megint a padlóra taszítanak.
annyira fáj,mindjárt szétszakadok.
és azt hiszem többé már nem állok fel, soha soha többé.

http://data.whicdn.com/images/55958917/tumblr_mhaus5taHI1ql5yr7o3_500_large.gif

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr255381039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása