tegnap úgy volt ,hogy összefutunk.
reggel már ezzel a gondolattal ébredtem ,és egyből könnyebben indult a nap.
igaz a sulis dolgozatok nem sikerültek jól,mert előző nap semmit sem tanultam,hiszen veled voltam.
de éppen rajtad kívül semmi mással nem törődtem.
aztán jött az sms,hogy mégsem jössz.
a szívem szakadt meg. rosszul érintett.
olyan balfasz szerencsétlennek éreztem magam már megint.
így hát elég fosra sikeredett a tegnapom..
ma a suliban összefutottam viszont A.-val. (akivel hétvégén összeakadtam)
olyan kis aranyos volt.
a 7végéről kérdezett, hogy megyek-e a holnapi házibulijába.
AAHA JO..
ma még E.-vel mégiscsak találkoztam.
és megint nagyon jó volt: ))
egyből jobb kedvre derültem.
de valahogy ott motoszkál bennem ,hogy nem akar többet?
végülis nekem sem kellene több.
beérném annyival ,hogy minden nap lássam egy 3-4órára :D
vagy lehet az is kevés lenne..
az a baj,hogy szerintem már megint beleléptem egy csapdába..
itt van egyszerre két édi fiú.
ha tudnám,hogy E.akar tőlem valamit, komolyan vesz és annyira hiányoznék neki mint én ,akkor tuti őt akarnám.
de a személye mögött van valami titok.
van valami elvarratlan szál, úgy érzem. és az a legveszélyesebb.
nos A. pedig, félek,hogy csak az újabb strigulájaként tekint rám..
lehet jobb lenne egyedül.
rossz egyedül,nagyon.
de azt nem tudnám elviselni ,hogy még egyszer annyi darabra törjön a szívem.
kétely
2013.06.07. 20:21 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr75350254
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
