anne élete :)

el vagyok veszve.
tudtam ,hogy nem kellek neked,egy kalandnál nem jelentettem többet, míg te nekem a mindenem voltál. ezért túl akartam rajtad lépni.
és jött egy fiú aki szeret, elfogad amilyennek vagyok ,megbecsül. és milyenek vagyunk mi nők? nekem még mindig te kellesz. de mivel már lemondtam rólad, megpróbáltam szeretni azt a fiút, több-kevesebb sikerrel..
és egyszer csak újra megjelensz. felforgatsz újra mindent, hiába kapálódzom ellened , bújkálok előled , megint beléd botlom. vagy ha éppen nem beléd,az idióta haverjaidba akik rólad kezdenek beszélni. vagy csak a rádióban hallom a police számodat, és elkap a sírógörcs. vagy csak kapok egy nőnapi üdvözleted tőled,és amikor elolvasom az utcán kiesik a telefon a kezemből ,lefagyok és az emberek értetetlenül bámulnak rám.
aztán kiderül,hogy barátnőd van ,aki egy utolsó riba*c,de te imádod szerelmes vagy,talán annyira amennyire én beléd. aztán véletlen megtudom,hogy a lány megcsal,és ha én elmondom neked kb. lefejeznek. az egészben az a legszánalmasabb ,hogy sajnállak ,mindazok ellenére amiken miattad keresztül mentem. 
nem tudom meddig kell még küzdenem ellened, meddig kell még a felejtéssel próbálkoznom. nem tudom hány hónapig ,évig fog még fájdalmat okozni még a gondolatod is.
nem tudom miért vonzódom ennyire hozzád,nem tudom mi kell ennyire belőled. érdekes vagy és furcsa. különc,akárcsak én. keménynek és menőnek mutatod magad,de pontosan tudom,hogy a felszín alatt milyen érző szív lakozik. küzdesz a kettősségeddel,akárcsak én.
talán soha sem tekintettél rám egy skalpnál többként. az agyam pontosan tudja,hogy csak játékszer voltam. de a szívem remél szüntelenül,és lényed belém vésődött örökre és tovább..
pontosan tudom ,hogy el kellene felejtselek ,de ez teljességgel lehetetlen.