imádom a kedd délutáni beszélgetéseink.
leülünk Tisza partra, vagy beülünk a tejivóba és forrócsokizás közben megbeszéljük az élet nagy dolgait.
van nekem egy barátosném,aki a legközelebb áll a szívemhez, aki már egy pillantásból is megérti sokszor ,amit másnak elmagyarázni sem tudnék.
aki a legnehezebb napjaimon is felvidít,de ha egy kis sírásra van szükségem,ő mellettem áll.
sőt ha csak szöknék,futnék,nem állít meg ,hanem jön velem ;D
a mai napon is kiöntöttem a lelkem és egyből jobb lett.
igazából még csak másfél éve ismerem,de olyan mintha születésem óta velem lenne.
azt hiszem hálát kell adnom Istennek ,hogy megsimerhettem :)
barátosném (:
2012.11.20. 18:00 | ~anne | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.