mindig benne vagy a gondolataimban ,nem telik el úgy nap ,sőt egy óra sem ,hogy nem jutnál eszemben..
személyesen már rég láttalak, és mit meg nem tennék,ha újra találkoznánk..
de ez csak rajtad múlik,csakis rajtad.. elég lenne egy időpontot mondanod és ott lennék.
miért nem mondasz? nem akarsz,nem kellek?
de akkor miért nem hagyod ,hogy elfelejtselek?
miért nem engeded,hogy tovább lépjek? miért akarod ,hogy folyamatosan tátogjon bennem az űr? az az űr,amit te okoztál.
ha kellenék,akkor keresnél,találkoznánk,szeretnél. jó,oké akkor elfelejtelek. tovább lépek.
de tegnap is a legváratlanabb pillanatban pittyeg a telefonod,és a neved láttán a szívem a torkomban dobogott.
ahogyan elolvastam az üzenetet,amiben közlöd,hogy eszedbe jutottam és a szokásos idiótaságaid,egyből vidámabb lettem ,áttudtam volna ölelni a világot csak miattad..
de nembírom sokáig ezt a kételyt. nem bírom lelkileg.
ha nemfogsz konkrétummal előállni ,talán majd jön valaki más aki határozottabb lesz ,és kitörli a fájdalmam,a szívemből..
talán el is tudnálak felejteni ,ha engednéd..
2012.11.18. 11:31 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr904912616
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
